Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

hogy pedig a Székelyföldön egyes főbbek szokatlanul nagyszámú hadköteles személyt tartottak „maguk protectiója alatt" szolgákként, az 1667. január-februári XXXI. tc. ezeknek a főtisztekkel való admoneáltatását rendelte el (azzal: ha ez nem segít, a legközelebbi országgyűlés szabjon büntetést az ily cselekményekre). Az 1670. decemberi gyűlésnek újabb törvényt kellett hoznia a hadakozás elől részleges szolgálatba menekülő székelyek ellen (akik, a törvény szövege helyett, nemhogy fizetést kapnának uruktól, hanem ők fizetnek neki azért, hogy védje meg őket a hadba vonulástól): a fejedelem a főtisztek útján cirkáltassa fel ezeket, és ne engedjen ily visszaélést (XXXIV. tc.). Ugyanez a gyűlés viszont módot ad azoknak a csíki székelyeknek, akik korábban hámorosnak vagy harmincadi őrállónak álltak, és onnan vissza akarnak állni katonáskodó sorba, de a hámoros tiszt és a harmincados nem engedi, hogy a zászló alá állhassanak (XXIV. tc). Ehhez a típushoz állnak közel azok a törvények, amelyek a Székelyföldről elköltözött katonáskodó székelyeket kötelezik a visszatérésre (1638. április-májusi VIII. tc: az 1623 óta onnan vármegyékbe vagy városokba települtek térjenek vissza lakhelyükre; 1685. október-novemberi VII. tc: a lakhelyükről szétoszlott székely vitézlő rendek térjenek haza - önként vagy főtisztjeik által kényszerítve), illetve az 1685 óta Kővárvidékről elbujdosott egyházi nemeseket kötelezik a visszatérésre (1689. j úlius-augusztusi VII. tc). Ugyanakkor viszont törvények sora intézkedik a katonának állt jobbágyok, szolgák ellen. Előbb a tizenöt éves háború és vele az első nagy erdélyi uralmi válság időszaka szül ilyen törvényeket. 1594-ben több országgyűlés is (februári XIV. tc: jobbágyokat, szegődött szolgákat ne fogadjanak fel a seregbe; májusi XII. tc, augusztus-szeptemberi VI. tc: az előbbi megerősítése). Mihai Viteazul idejében annál is inkább meg kell erősíteni ezt a törvényt (az 1600. júliusi III. tc-el), mert a Mihály hadába, hajdúnak, várbeli gyalognak, boérokhoz és Mihai más tisztjeihez állt szökött jobbágyok, szolgák öléssel, dúlással fenyegetik volt urukat. A Báthory Gábor alatti hajdúuralom magyarázza olyan törvények létrejöttét, mint az 1609. októberi IX. tc. (a hajdúk közé állt jobbágyok visszaadandók) és az 1610. szeptember-októberi VI. tc. (a Báthory Gábor bejövetele óta hajdúnak állt jobbágyok mentesek a visszavétel alól). Majd egy évtized elmúltával, 1619 májusában születik újabb ilyen törvény, a XI. tc: a fejedelem ne fogadjon be gyalogjai közé jobbágyot, és a már bevetteket is adassa vissza. Ujabb két évtized múlva az 1637. márciusi országgyűlés hoz törvényt (XIII. tc.) a „jobbágyból jött lator darabontok" (a kapuszám után hadba küldött és a hadjárat után urukhoz visszatérni nem akaró jobbágyok) és pártolóik ellen (200