Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

kukhoz képest állítsanak lovast és gyalogost; a VII. tc. a „szegény nemes asszonyokat" kötelezi arra, hogy legalább tízen egy lovast állítsanak; a VIII. tc. pedig még az özvegyi prorogatára jogosultakat is kötelezi a lovas és gyalog állítására. Bővebb törvényanyag vonatkozik a szolgáló nemesek helyettesítésére. A sor itt az 1565. júniusi törvénnyel kezdődik (a szolgáló nemesek „képekbeli embert jó szerrel állassanak magokért az ország hada közé"); ugyanígy határoz (VI. tc.-ével) az 1566. november-decemberi gyűlés is. Az 1579. októberi X. tc. a székely lófők közül szolgáló személyeket kötelezi ugyanerre. Másfél évtizedes szünet után, 1594 elejéről sűrű sorban találkozunk az idevágó törvényekkel. Az 1594. februári XVI. tc. a korábbi törvények megújítása (annyi bővítéssel, hogy jószágvesztés terhe alatt írja elő a helyettes kiállítását, a szolgáló szegény egyházi nemestől pedig csak egy gyalogot követel maga helyett - ha az ispán nem találja oly értékűnek jószágát, hogy az után már lovas járjon). Ezt a törvényt erősíti meg az az évi augusztus-szeptemberi országgyűlés IX-X. tc.-e, és (a szolgáló nemeseket illetően) az 1596. áprilisi XX. tc. A szövegezésből sejthetően magasabb tisztségeket betöltő „szolgáló nemesek" ellen irányulhatott az 1596. júliusi III. tc. (azok a szolgáló személyek, akik helyettesüket nem állítják a zászlók alá, és huszad kapuszám utáni embereiket sem tartják ott, hanem maguk mellett, személyválogatás nélkül kényszerítendők ezeknek a hadba való elküldésére). Az 1597. április-májusi VIII. tc. csak annyi nóvumot hoz, hogy 200 Frtban állapítja meg a helyettest nem állító szolgáló nemes büntetését; az 1598. augusztusi gyűlés (II. és V. tc.-e vonatkozik erre) 100 Frt-ra mérsékli ezt. Az 1599. márciusi III. tc. különleges rendelkezést tartalmaz: a szolgáló nemesek állítsanak helyettest, de maguk is menjenek el a hadba urukkal. Innen megint egy jó évtizedre nem találkozunk ezzel a kérdéssel a törvényalkotásban; a gyakorlat egészében véve már elég határozottan kialakult. 1611 áprilisában is csak annyi az eltérés (VI. tc), hogy a „fogyatkozott állapottal" levő szolgáló egyházi nemeseket mentesítik a helyettesállítás alól. Az 1614. február-márciusi VIII. tc csak a kialakult gyakorlat rögzítése, az az 1652. júniusi IV. tc. ily rendelkezése is. A betegek, rokkantak helyettesítésérői'két tc intézkedik: az 1566. november-decemberi V. tc (a hadból betegen hazatérők állítsanak helyettest maguk helyett; akik viszont a táborban maradtak betegen, azok ne) és az 1611. áprilisi XVIII. tc (a hadjáratból betegség, bénaság, imbecillitás miatt otthonmaradók - a kapuszám szerinti lovasok kiállításán túl lovast adjanak maguk helyett a hadba). Az 1640. májusi XXII. tc. csak a betegség miatt hadba nem vonulók maguk igazolásának kérdésével