Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Elektől és Mikes Kelementől) kölcsönt kell felvenni az adó pótlására, és az 1686. áprilisi országgyűlés a VI. tc.-ben biztosítja őket ennek sürgős visszatérítéséről. Ugyanez az országgyűlés határozatot hoz arra is, hogy a papi rendtől kölcsönt kell felvenni (a református papok 1000, a katolikusok 100, az unitáriusok 600 tallért hitelezzenek, az evangélikusok - a gazdag szász papság - 14 100-at), ezt azonban nem foglalják tc.-be. 1686 augusztusában azonban újra kölcsönt kell felvenni (II. tc.) azzal az ígérettel, hogy az I. tc.-ben kivetett rendkívüli adóból vissza fogják fizetni. Az 1686. október-novemberi országgyűlésnek (I. tc.-ével) meg kell sürgetnie az az évi mindkét kölcsönkivetés befizetését (jogorvoslat kizárásával történő végrehajtással fenyegetve a késedelmeskedőket). 1687 januárjában a deputatio kényszerül kölcsön felvételére; visszafizetésére az 1687. február-márciusi országgyűlés rendel (II. tc.-ével) adót. 1688-ban is jönnek létre ilyen törvények: a január-februári VII. tc. (ha az országnak „pihenése" lesz, visszafizeti a magánosok által kölcsönadott gabonát és pénzt). A május-júniusi XI. tc. (korábbi tc. megerősítése az ország szükségére kölcsönadók kielégítéséről). Itt említendők végül az adó jó pénzreváltásával'kapcsolatos intézkedések. Ezek mind az Apafi-kor termékei. 1666-ban előbb arról intézkednek, hogy a törvényhatóságok az adó első felét a portusi inspector és perceptor kezéhez fizessék be, azok pedig tegyék jó pénzzé (XII. tc), második felét pedig annak országos perceptorai váltsák át, amit pedig maguk nem tudnak, a görögökkel váltassák be (XIII. tc). Végül azokat szólítják fel (a februári XIV. tc-el), akik tallérjukat vagy aranyukat akarják más pénzre átváltani, hogy ezt az ország szükségére adják be (jó 10 százalékkal megemelve az átváltási árfolyamot). Az év szeptemberében (a II. tc-el) kivetik: ki mennyi adópénzt váltson át jó pénzre (aranyra, tallérra. A portusi inspector és perceptor, Debrecen városa, a törcsvári, máramarosi, dési, zajlani harmincados köteles erre). 1670-ben ismét két ízben kell gondoskodni a polturapénz jó pénzre beváltásáról. Az az év júliusi országgyűlés az idegen kereskedők törvénytelenségeinek tudja be a jó pénz megszűnését („azok értékén felül váltják be a jó pénzt, az aranyat és ezüstöt" - vádolják őket), és ezért a vármegyék, Máramaros és a székelység még jó pénzzé nem tett adója kétharmadának jó pénzre váltására kötelezi a görögöket és örményeket (a további egyharmad rész a portusi tisztekre maradván), és fiscalis perrel, jószágvesztéssel fenyegeti azokat, akik akadályozni akarják a jó pénz ilyetén megszerzését, a fejedelemnél járván közben a görögök stb. érdekében (egyben a fél harmincad elengedésével biztatva azokat, akik jó pénzt hoznak be Erdélybe). Az az év decemberi országgyűlés