Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

levonandó az adóalapból; az újonnan telepedett falvak is felveendők, és ha szabadságuk eltelt, újra connumerálandók). Az 1657-ct követó'sorozatos katasztrófák után azonban jogosult az új számlálások igénye: az adózó nép pusztult, szétszóródott, másúvá települt stb. - és amellett az országra 1658-at követően nehezedő' roppant adóteher is szükségessé tette az adóalap pontosabb ismeretét, a rendeken belüli békesség érdeke pedig a terhek lehctó' egyenlő elosztását. Ez a magyarázata olyan intézkedések létrejöttének, mint az 1665. szeptemberi I. tc. idevágó 3. pontja (a törvényhatóságok tisztjei vegyék lajstromba a kapuszámot); az 1669. január-márciusi XXXIII. tc. (helyi kapuszám korrekció); az 1670. decemberi XXXVIII. tc. (korábbi connumerado felülvizsgálata); az 1672. októberi VI. tc. (a főtisztek vegyék jegyzékbe az egyházi nemességet, és ezt évente, pecsét alatt, adják a generális perceptor kezéhez). Már elsősorban a fiscus érdekeit szolgálja az 1674. november-decemberi XXVI. tc. (a vármegye tisztjei vegyék lajstromba a nemes fundusra telepedett parasztokat); az 1678. októberi XXXIX. és XLVI. tc. (minthogy a fiscalis jószágokban a telekadományozások és az exemptiók ellenére is a régi kapuszám szerint fizetik az adót, a főispánok a fejedelmi praefectussal és a vármegyével együtt tegyenek az ügyben igazítást; a praefectus vegye számba a fiscalis jószágokban élő puskások számát is, és minthogy a törvény csak 200-at vett ki közülük az adó alól, a többit vesse vissza paraszti szolgálatra; a nemesség hadnagyai vegyék számba az egyházi nemességet, és lajstromát évente adják a főispán kezébe). Különleges természetű rendelkezés volt az 1679. május-júniusi országgyűlés XXV. tc.-ében foglalt (két újonnan épült falura, más helységek pusztásodása miatt, adó kivetése). A bizonytalanság azonban tovább tart, úgyhogy az 1682. novemberi III. tc. újra kötelezi a törvényhatósági tiszteket, hogy cirkáltassák fel és vegyék adólajstromba a korábban fel nem vetteket. A korszak legvégén pedig már az 1686-tal kezdődő császári megszállás és a minden korábbit messze felülmúló adók meg a megszállás más terhei miatt a jobbágynép közt megindult mozgás teszi szükségessé a kapuszámok igazítását (az 1689. július-augusztusi IV. tc. ezt a törvényhatóságokra bízza). Ebbe a körbe tartozik még három helyi kapuszám-korrekciókat elrendelő törvény (az 1668. január-februári XLI. és az 1678. októberi XL., valamint az 1689. július-augusztusi V. tc). Az adólajstromok őrzése két tc-nek tárgya (1640. április-májusi III. tc: ezek a káptalanba adandók be - az arendajegyzékekhez hasonlóan -, a nemes onnan vehet másolatot róla; 1665. szeptemberi I. tc 3. pont: a kapuk összeírásának egy példánya a gyulafehérvári káptalan levéltárába kerüljön).