Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

sitik meg a káromkodók elleni törvényeket (1680. májusi I. és 1682. február-márciusi XXIV. tc). Ebbe a körbe tartozik végül az 1614. február-márciusi országgyűlés II. tc-e a „nézők•jövendőmondók, bűbájosok" és a hozzájuk járók ellen (a törvényszabta büntetéssel fenyegeti őket). Vegyes vallásügyi törvények A vallásügyi törvények csoportjába tartozik végül néhány olyan törvény, amely általánosságban erősít meg korábbi tc-eket (1577. októberi V. tc, 1585. májusi I. tc, 1607. júniusi II. tc, 1638. április-májusi VII. tc.) és néhány egyéb vegyes intézkedés: az 1609. októberi I. tc (a vallásügyben a döntés elhalasztása) és a X. tc. (a Kraszna és KözépSzolnok megyei prédikátorok ügyében a döntés elnapolása); az 1649. január-márciusi XXX. tc. (az egyházi szolgálat címe alatt magukat a hadi szolgálatból elvonókat a törvényhatósági tisztek kényszeríthetik a katonáskodásra), az 1653. január-márciusi II. tc. (ha prédikátorok perben kezest követelnek, ők is állítsanak), az 1659. szeptember-októberi IV. tc. (a katolikus rendek sérelmei orvoslásának elnapolása) és egy egyházközség közelebbről nem ismert ügyében kiküldött bizottság kiegészítése (1685. október-novemberi IV. tc). CSALÁDJOGI TÖRVÉNYEK A vallásügyi törvényekhez csatlakozva kell ismertetnünk a családjogi törvényeket is (tekintettel arra, hogy a házasságkötés és a házastársak elválasztása az egyházak jogkörébe tartozott). A házasságkötést szabályozó törvények közül az 1615. májusi XXI. tc. engedélyezi a házasságkötést azoknak, akiknek felesége török-tatár rabságba került, és nincs hír róla (aki már megházasodott, bántása ne legyen érte), az 1641. április-májusi VI. tc. attól tiltja el a házasulandókat, hogy más felekezet papjához forduljanak, ha saját vallásuk papja nem esketi össze őket, és arra kötelezi, hogy saját egyházközségük papjától, a bírótól és az esküdtektől szerezzenek bizonyítványt róla: tisztességes személyek, házassági akadály nem áll fenn náluk. Az 1664. novemberi XL. tc. arról intézkedik, hogy az egyházi széken házastársának visszaítélt személy térjen vissza ahhoz; az 1657 utáni tatár rabságból következő bonyolult jogesetek indokolták azt az intézkedést, hogy a rabságból szabadult személy felesége (ha közben férjhez ment, és ura nem fogadja vissza) tartozzék visszaszolgáltatni ura javait (ugyanez fordítva is érvényes), és azt a ren-