Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

hesscnek, katolikus püspök nem működhet Erdélyben - papnak is csak háznál tartását engedélyezik, megerősítik az 1588. decemberi törvényeket. Ez az utolsó katolikusellenes törvény Erdélyben. Az már nem tartozik ide, hogy miként változik helyzetük a továbbiakban a fejedelmijogkör gyakorlásának következtében vagy rendi határozatok (nem törvények) nyomán. Az 1649. január-márciusi nagy törvényhozási lázban a rendek csak annyit tartanak szükségesnek rögzíteni a katolikus egyházról: a vikárius jogai megtartandók, és nőtlen pap is lehessen esperes (XXXIII. tc). A katolikusok jogállásának szabályozásán belül külön kérdés a jezsuiták helyzete. A jezsuita rendet a Báthoryak viszik be Erdélybe, és a rendek a lengyel királlyal és testvérével szemben akkor csak addig merészkednek (1579. októberi V. tc), hogy azt kérik a fejedelemtől: a jézustársaságiak a tanításon kívül ne foglalkozzanak mással, hogy a vallási béke fel ne boruljon. A már említett 1581. májusi II. tc. mintegy tudomásul veszi, hogy a fejedelem Kolozsmonostorra és Kolozsvárra betelepítette a jezsuitákat, és Gyulafehérvárott is nekik adta a kolostort. 1588 decemberében aztán a visszaütés elsősorban ellenük irányul: a IV. tc. örökre kitiltja őket Erdélyből (25 napot adva nekik a távozásra). A rendek még azt sem engedélyezik (fiscalis perrel fenyegetve az ellenszegülőket), hogy a birtokosok házuknál vagy jószágukban tartsák őket (VI. tc), és a VIII. tc-ben újra kimondják: soha többé nem szabad őket beengedni. Birtokaikat (a X. tc-kel) a fiscus számára foglaltatják. A rendi mozgalom 1594. nyári nagy veresége után a jezsuiták újra nyíltan feltűnhetnek Erdélyben, az 1595. április-májusi XVI. tc. eltörli az ellenük 1588 decemberében hozott törvényeket, és Kolozsvárra, Monostorra, valamint Gyulafehérvárra beengedi a rendet (az országgyűlés mindenesetre kéri: másuvá ne telepítsék őket, különösen Váradra ne). Ezt az intézkedést Gyulafehérvár tekintetében külön is megerősíti az 1599. márciusi X. tc Az uralmi válság további folyamán kerül sor a kolozsvári véres eseményekre, az unitárius városi nép jezsuitaellencs akciójára - Rákóczi Zsigmond alatt pedig (a katolikus rendek ellentmondása és annak ellenére, hogy a fejedelem, a maga és Erdély bizonytalan helyzetében, szintén jobbnak látta volna tapintatosabban bánni a jezsuitákkal, és kiűzetésük kimondása után tanúsítványt is adott nekik róla: nem ők szolgáltattak erre okot valami vétkükkel) újabb kitiltásukra (1607. júniusi II. tc). Ezt erősíti meg az 1610. március-áprilisi VII. tc. is. A rend későbbi erdélyi helyzetére is az áll, amit már a katolikusok jogállásáról egészében mondottunk: a fejedelem szabályozza saját jogkörében (a rendeknek e tekintetben még kevesebb a szerepük).