Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Engel Pál: Egy előkelő család az Anjou- és Zsigmond-korból: a Szentemágocs nembeli Liszkóiak
Benedek fia, mint a fráter patruelis kifejezés mutatja, apai ágon volt rokon Pál bán fiaival. Az is világos, hogy a rokonságuk egészen közeli volt. Közelebbinek kellett lennie annál, amely Benedeket elsőfokú unokatestvéreihez, Márton bán többi utódához fűzte, különben Benedek fiának a pere azokra is átszállt volna. A nemzedékrendi viszonyokat tekintetbe véve ez csak úgy képzelhető el, hogy Pál bán a testvére volt Benedeknek. Az ág további tagjaival 1392-ben ismerkedünk meg. Ekkor értesülünk róla, hogy Benedek ágának perét nem egyedül Pál bán fiai örökölték, hanem velük együtt egy bizonyos Miklós özvegye és ennek István nevű fia is. Ugyanők 1394-ben, 1399-ben és 1406-ban is szereplői a pernek. 21 A jelek szerint ugyanolyan fokú rokonságban álltak Benedek ágával, mint Pál bán fiai, következésképp Benedek és Pál bán egy további testvérének voltak az utódai, minden bizonnyal az 1353-ban említett Mihálynak. Ugyanez a Liszkói Miklós fia István 1405-ben Pál bán fiával, János püspökkel együtt, mint annak „atyjafia" (fráter patruelis) részesült birtokadományban. 22 Mint az eddigiekből kitűnt, Márton bánnak az 1353-ban említett Benedeken és Mihályon kívül volt egy harmadik fia is, Pál, a későbbi macsói bán, a család „bárói" ágának őse. Minden bizonnyal már ekkoriban is szolgálatban állt, nem tartózkodott tehát otthon, és ezért nem szerepelt szomszédként sem a Valkó megyei határjáráskor. Liszkói pályafutásából kizárólag hivatalviselésének adatait ismerjük, azokat is csak 1360-tól kezdve. Nyilván nem ez volt karrierjének a kezdete, mert egyetlen vidéki nemes sem emelkedhetett előzmények nélkül az ország bárói közé. 23 1360. áprilistól több mint két évtizeden át megszakítás nélkül ő viselte a királyi asztalnokmester méltóságát. Közben rövid időre (1371-72) rábízták Sopron megye ispáni honorját is, itteni alispánja, András mester 1371. jan. 28-án szerepel. Valószínű, hogy az 1371. márc.-nov. között említett vasi alispán, [Hermáni] Báldon fia Gergely szintén az ő embere volt, mert Vas és Sopron megyék élén 1330 óta mindig ugyanaz a személy állt. E két ispánságától talán 1372. októberben vált meg, amikor Lackfi Imre lett a nádor, és a két megye az ő honoljanak része lett. 1380. elejétől az asztalnokmesterség mellett egyúttal ajtónállómester is volt, és az maradt két évig. Ugyanekkor megkapta az ország egyik tekintélyes ispánságát, a zagoriainak is nevezett varasdit. (Az asztalnokmesterségtől időközben, 1381. májusban megvált.) 1381. okt. 26. után nem sokkal az udvarmester hivatalát is rábízták. Ezen az újkeletű poszton ő volt az első, aki egyúttal az ajtónállómesterséget is viselte, és úgy alakult, hogy ettől fogva a két méltóság a középkor végéig egyesítve maradt. Udvari tisztségeit és varasdi ispánságát 1382. jan. 18. előtt nem sokkal a macsói bán21 Pál bánnak is volt Miklós nevű fia, de ő mindvégig együtt szerepel „Miklós özvegyével". 1392: Zichy IV 502; 1394: Zichy IV 570; 1399: Zichy V 141; 1406: Nicolaus füius Pauli, ... relicta predicti Nicolai, DL 78 912, kivonata: Zichy V 400. 22 DL 9121, regesztája: ZsO II. 4266. 23 Téves azonban az az adat, amely szerint 1353-ban „Valkói" Pál fia Pál néven a nádor bírótársa lett volna {Engel P: Archontológia I. 480). Az oklevélben Wolko-i Péter fia Pál szerepel (AO VI. 34), és így nem Liszkói Pálról van szó, hanem valószínűleg a Horváti-testvérek apjáról.
