Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)
dominus és a többi útitárs megbecsülését személyes érdemekkel is ki lehetett vívni, és ez többeknek sikerült is. Az út során tett szolgálataiért részesült királyi kiváltságban többek között Alapi István, Bizerei Miklós és Kapláti János. 72 Volt, akit a királyhoz fűződő közismerten jó személyes kapcsolata, volt, akit társaináljelentősebb vagyona vagy fontos — noha nem bárói — tisztsége emelt társai fölé. A szürke eminenciások egyike volt Csapi László egykori alkancellár, aki — miután kancelláriai működése véget ért — évekig tevékenykedett Zsigmond közvetlen környezetében, minden cím és tisztség nélkül. Tulajdonképpen a király tanácsosa volt, noha nem nevezték annak. 73 A jómódú köznemességet képviselte többek közt a somogyi Tapsonyi Antimus Miklós, aki — az 1435. évi birtokosztályig — testvérével közösen birtokolta a szenyéri és a hasonlóan jelentős szigetvári uradalmat, valamint a család tiszántúli birtokait. Ez utóbbiak értékére egy hatalmaskodási ügy mutat rá: 1432 szeptemberében Rozgonyi István temesi ispán emberei — miközben a sértett Antimus és a bevádolt Rozgonyi egyaránt Sienában időzött — elfoglalták a Maros melletti birtokokat, amelyhez egy marosi vám, több malom és egy több száz lóból álló ménes is tartozott. 74 Bátmonostori Töttös Lászlónak hasonlóképpen volt mit tejbe aprítania, családja ráadásul több generáció óta kötődött az udvarhoz. László azonban ezen túl már fiatalon olyan tisztséget töltött be, mint az ország déli védelmében kulcsfontosságú Nándorfehérvár kapitánysága. 75 Nem esett szó eddig a kísérettel tartó egyháziakról. Csak 15 fő tartozik ebbe a körbe, nem vettem figyelembe ugyanis azokat az egyházi személyeket — szám szerint kilencet —, akik ugyan ebben az időben adtak be kérelmet, de semmi jel nem utalt arra, hogy bármilyen közük lett volna a királyi kísérethez. 76 A 15 személy többségében két intézményhez tartozott: a kancelláriához valamint a királyi kápolnához. Négyen adták be kérvényüket mint Zsigmond káplánjai („imperatoris capellanus speciális", illetve „imperatoris capellanus et commensalis"): Bélai Miklós, Tamás boszniai prépost, Krausz Márk és András erdélyi kanonok; ketten mint familiárisai: Kesztölci Antal titeli kanonok és Széki Miklós subdiaconus. 77 Az uralkodóhoz fűződő szoros napi kapcsolatukat különösen a két esetben is feltűnő commensalis, azaz asztaltárs kifejezés mutatja. A kancellária alkalmazottaként három klerikus folyamodott a pápához: a sienai követ szerint 24 fős kísérettel utazó alkancellár, Gatalóci Mátyás, vala71 Engel P.: Archontológia. I. 247, ZsO I. 1466, Engel P.: Archontológia. II. 208, 151. 72 DL 66430, DL 65405, Kaplátinak: DL 90574, DL 45953. 73 Mdlyusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok 91. (1957) 577. (A továbbiakban: Mdlyusz E.: Rendi állam) Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp, 1971. 205. 74 Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. Az Antimus család, elődei és rokonai. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 11. Kaposvár, 1980. 23-31. A hatalmaskodás kivizsgálását elrendelő parancslevél: DF 238192, regesztája: Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 9. Kaposvár, 1978. 75. Az oklevél 900(!) ménesbeli lovat említ! 75 Nagyapja hatalmaskodásnak áldozatul esett javait felsorolja: Zichy III. 164, Tisztségviselésére Engel P.: Archontológia II. 247. 76 LII. 171, 259, 264, 270, 281, 287, 288, 289, 292, 298. 77 A nevek sorrendjében: LII. 282, 280, 182, 266, 176, 156.
