Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson
kivételével az 1513-ban szereplők — az 1517-es év Szt. Jakab 20. napjának bíráskodási időszakában azzal a kéréssel, hogy annak bírói rendelkezését hajtassa végre az országbíró, mert erre az ideig „bizonyos racionális okokból" nem került sor. Az augusztus 30-án kelt ítéletlevélben az országbíró érvényesnek nyilvánította a benyújtott és átírt ítéletlevelet, és utasította a káptalant, ezúttal a budait, rendelkezésének végrehajtására. 25 Két hónappal később folyamodvánnyal fordult a királyhoz. Nem kétlem, hogy ez annak a folyamodványnak a mintájára, talán csak Erdődi János nevének kihagyásával lemásolandó mintájára készült, amelyre II. Ulászló felhatalmazása hivatkozott. Nagy tévedés kockázata nélkül idézhettem volna e felhatalmazás bevezetőjeként is az 1517. október 21-én kelt folyamodvány szavait: Tamás esztergomi érseknek és unokaöccseinek a Vas megyei Vorösvár nevű mezőváros és kastély miatt a néhai nagyságos Stubenberg Boldizsár és felesége, Katalin, majd haláluk után Boldizsár fia, Erazmus ellen régen indított, s „a jogrend szerint, a törvényes bíráskodási időszakokban" folytatott pere végezetül az örök hűtlenségben elmarasztalással s ebből adódóan azzal zárult, hogy az alpereseket nemcsak Vorösvár kastély és mezőváros, hanem összes magyarországi birtokuk elvesztésére ítéltük, „miként mindezt az ez ügyben kiadott ítéletlevelünk világosan kifejti". További jogi eljárásra tehát nincsen már mód, hiszen a per Magyarország „régi törvénye és elismert szokása szerint" befejeződött. Most már az ítélet végrehajtására van szükség, „a pallos azonban, amellyel a Felséged országának törvényeivel vakmerően dacoló engedetleneket kényszeríteni lehet arra, hogy alávessék magukat az ítéletnek és jognak, egyedül Felséged kezében van". Kegyeskedjék tehát a benyújtott ítéletlevél rendelkezéseit a tetszése szerint kiválasztott emberei által „királyi tekintélyével és hatalmával, vagyis kiterjesztett karhatalommal (in brachio scilicet extento)" végrehajtatni, Tamás bíborost meg Erdődi Pétert, Farkast és Istvánt Vorösvár, továbbá „az említett Stwmberg-i Gáspár és Erazmus összes többi birtokjogának" tényleges tulajdonába helyeztetni, „nehogy ítéletem hiába meghozottnak tűnjék". 26 Császárvárról nyíltan nem esett szó, de urának Stubenberg Gáspárnak a nevét becsempészték a folyamodványba, vélhetően így került az II. Ulászló felhatalmazásába is. Et. Lajoséban azonban nem kapott helyet, jóllehet az egyébként nem sokban különbözött elődjétől, nyilvánvaló mintájától. A folyamodványt 1518-ban, már Szentgyörgyi Péter országbíró halála után, a Szt. György napjára összehívott országgyűlésen mutatták be a királynak, kérve őt, hogy „kiterjesztett karhatalommal a büntető pallos szigorát (in brachio extento gladiique vindicis severitatem") vegye igénybe az ítélet végrehajtására. Az országgyűlés 14. napján, május 7-én vitézlő Monyorokeréki Erdődi Péter Lajostól is felhatalmazást kapott mindarra, amit Ulászló engedélyezett neki. 27 E korántsem szokványos, sőt ha lényegét tekintve nem is, de kidolgozottságában és az érdekeltség leplezetlenségében, úgy hiszem, egyedülálló felhatal25 DL 107178. 26 DL 102324-5, az utóbbi számon a felhatalmazásban átírva. 27 DL 102325.
