Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Engel Pál: Köszöntő

Még nem létezett számítógép, amikor Borsa a rendszerét megalkotta, ez később mégis ideálisnak bizonyult a gépi feldolgozásra. A nyilvántartás gépre vitelét 1980 körül (már a MOL nyugdíjas külső munkatársaként) szintén ő kezdeményezte, és személyesen irányította. A munka 1988-ban készült el, eredménye azóta a kutatók számára is hozzáférhető (kötetekben, ill. újabban az Internet-en). A több szempontú nyilvántartás hallatlan mértékben megkönynyíti a kutatók dolgát, és olyan lehetőségeket teremtett a számukra, amelyekről korábban álmodni sem mertek. 4. Elkezdődött a dokumentumok tartalmi feltárása számítógépen. A számítógép elterjedésekor, 1980 táján Borsa azonnal felismerte a benne rejlő új lehetőségeket. Szakemberekkel konzultálva kidolgozott egy rendszert, amely lehetővé teszi az egyes dokumentumok tartalmi feltárását (vagyis a bennük rejlő érdemi információk gépi visszakeresését). A rendszer több mint 30 adattípust képes feltárni, mégis olyan egyszerű, hogy az adatbevitelt nem szakképzett (azaz nem történész vagy levéltáros képzettségű) munkaerő is el tudja végezni. Miután egy mintavételen megbizonyosodott a rendszer működőképességéről, az 1990-es években elindította a DL anyagának gépi feltárását. Egyelőre még csak mintegy 10-12 ezer dokumentum kutatható ezen a módon, és ezt a lehetőséget is csak kevesen ismerik. A rendszer azonban bevált, és a szerepe a jövőben nyilvánvalóan nőni fog. Mindazok tehát, akik ma és a jövőben a magyar középkor levéltári forrásaihoz nyúlnak, Borsa Iván alkotását fogják használni, és nem volna helyes, ha ez valaha feledésbe merülne. Mint ahogy azt is illik tudni, hogy Borsa nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi levéltárügynek is nagy tekintélyű képviselője. Hosszú éveken át magas pozíciókat töltött be nemzetközi levéltári szervezetekben, és egyebek közt ő irányította 1980-ban az UNESCO megbízásából a törökországi levéltárügy modernizálását. Néhányan mindezen túl a kiváló tanárt is láthatják benne, mert időnként, ha nem is gyakran, módja volt oktatni is. Am nemcsak tanítványai tanulhattak és tanulhatnak tőle, hanem mindazok, akik ismerik. Sok minden van, amit el lehet lesni: a szakma szeretetét, lelkiismeretességet, pontosságot, világos gondolkozást, fogékonyságot a részletek és érzéket a távlatok iránt. A legelső helyen mégis: tisztességet, a szó minden lehetséges értelmében. Köszönet mindezért.