Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

némi anakronizmussal Stubenberg) család lett a tényleges birtokosuk. E ténytől nem függetlenül összekapcsolta sorsukat földrajzi helyük is, amely bár egymástól eléggé távol, de a nyugati, Stájerország felé tekintő határhoz egyaránt közel volt. Császárvár uradalmát még a szerződés alapján is némi joggal foglalták el a Stubenbergek 1501-ben, mihelyt meghalt az örökhagyó Baumkircher György. Az 1471-ben III. Frigyes császár parancsára lefejezett Baumkircher András ifjabbik fia ugyanis 1492-ben együttesen hagyományozta Császárvárat a neki és elhunyt bátyjának, Vilmosnak sok ízben jelentős összegű kölcsönökkel nyújtott segítségére tekintettel 50 000 aranyforintért a „testvérévé fogadott" Tamás győri püspökre s annak rokonaira, valamint unokaöccsére, Stubenberg Boldizsárra és unokahúgára, Vilmos hajadon leányára, Borbálára, aki néhány év múlva György feleségének unokatestvéréhez, Stubenberg Andráshoz ment férjhez.

7 Alighogy a Stubenbergek — András a feleségével, Borbálával és Boldizsár a testvérével, Gáspárral — átvették az örökséget, megindult a jogosultságukat vitató per. Szerteágazó pernek ígérkezett, mert Császárvárra Tamás érseken kívül mások is benyújtották igényüket, köztük nem kisebb hatalmasság, mint Újlaki Lőrinc herceg, de úgy tűnik, ez igények bejelentésével 1502-ben a Császárvár megszerzéséért folytatott pernek vége is szakadt.

8 Az érsek más útonmódon próbálta igényét érvényesíteni, jogi eszközökkel úgy, hogy Vorösvár birtoklása miatt támadta meg Boldizsárt. Erre a várra az 1499-ben elhunyt Ellerbach Jánossal kötött szerződés alapján tartott igényt. Monyorókeréki Ellerbach János 1496-ban ugyancsak sokrétű segítségéért és időről időre nyújtott, összesen 40 000 aranyforintra rúgó kölcsöneiért Erdődi Tamás egri püspökre és „testvéreire"

9 hagyományozta Monyorókerék várral és Körmend kastéllyal együtt Vorösvár várat, ez utóbbit úgy, hogy azt felesége, ha túléli őt, özvegyként mindaddig tartsa meg, amíg az 7 Az 1492. július 13-án kelt szerződés 16. századi másolata: DL 46191. A reá írt feljegyzés és az örökségért megindult perben (DL 107140) bemutatott oklevelek szerint a király 1493. május 4-én jóváhagyta a szerződést, és a fehérvári keresztes konvent az év júniusában be is iktatta a várba az Erdődieket. Ez utóbbi oklevelekben feltehetően már csak róluk esett szó. Tamás püspöknek a szerződésbe foglalt rokonai: carnalis testvére Miklós, ennek fiai Bálint, Péter (a későbbi örökös) és Pál, valamint elhunyt carnalis testvérének Jánosnak a fiai, János és Tóbiás. - A Baumkircher és a Stubenberg családot többszörös rokonság fűzte össze. György felesége a Stubenberg család kapfenbergi ágához tartozó Farkas (Wolfgang, Wüifing) leánya, Margit volt, Margit unokatestvére, András lett 1497-ben Vilmos leányának Borbálának az első férje, (akit még három további férj követett), e minőségében szerepelt a Baumkircher örökségért megindított per legelső dokumentumaiban, a továbbiakból azonban már kimaradt, minthogy már 1501 végén vagy 1502 elején elhunyt. György unokaöccse, Stubenberg Boldizsár, Baumkircher András leányának, Mártának és a Stubenbergek wurmbergi ágából való Jánosnak a fia volt (1. a függeléket). 8 A Baumkircher örökség egészéért — Császárvaron kívül Szalónak várért és más Vas megyei birtokokért — 1501 májusában indított, majd augusztusban és szeptemberben folytatódó perben (DL 101302., 107140., 101304) 1502 májusában rendelték el, hogy a Császárvárra igényt tartók mutassák be az igényüket igazoló okleveleiket (DL 21112 és 101321), ez azonban tudtommal nem történt meg, s a továbbiakban az örökségért hosszasan folytatódó perről leválasztották a Császárvárra vonatkozót. 9 Bálintra, Péterre, Pálra és Jánosra, valamint „a másik" Bálintra.