Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Engel Pál: Egy előkelő család az Anjou- és Zsigmond-korból: a Szentemágocs nembeli Liszkóiak

bán fiai elsőfokú unokatestvérei voltak az ifjabb Garai Miklósnak, és János ennek köszönhette püspöki székét 1387-ben. A család „bárói" ága úgy látszik 1411/12-ben halt ki. A püspök testvérei közül Andrást 1399-ben, Miklóst 1406-ban említik utoljára,

35 és fia egyiknek sem volt, mert 1424-ben a király azt állította Nagyzombor birtokról, hogy András és Miklós magvaszakadtával háramlott a koronára.

36 Valójában úgy látszik nem ők voltak a család utolsó férfi tagjai. Elete utolsó éveiben János püspök legközelebbi rokona az a Miklós fia István volt, aki, mint láttuk, Pál bán testvérének, Mihálynak volt az unokája. 1411. aug. és 1412. aug. között ő is meghalt utód nélkül, és ezt követően indult meg az a per az örökségért, amelynek 1413-15 között kelt ítéletlevele töredékesen ránk maradt. Liszkói Istvánt túlélte az anyja, Bátmonostori Töttös Erzsébet.

37 Nála maradt a család néhány oklevele is, amelyek ezen az úton később a Zichy ill. az Esterházy leváltárba kerültek. A többi azonban elveszett, ezért mind magáról a családról, mind vagyonáról és annak későbbi sorsáról roppant keveset tudunk. Úgy tűnik, hogy a zömét a környék legnagyobb birtokosa, Alsáni János pohárnokmester kaparintotta meg, úgy azonban, hogy az ősi vagyon egyes darabjai megmaradtak a Bátyai-Liszkói rokonság fennmaradt ágainak kezén. Alsáni magtalan halálával, 1437-ben összes Valkó megyei birtoka a Tallóciaké lett, ezért nem meglepő, hogy 1462-ben az ő kezükön találjuk a volt Liszkói birtokoknak legalább is egy részét: a szentillyei uradalmat és tartozékait. Ezt valamikor 1491 előtt a garai Bánfiak szerezték meg ismeretlen úton, és szlakovci kastélyukhoz csatolták. A Liszkói-vagyon többi része, számos más egykori Alsáni-jószággal (Szőcs, Gabos) együtt, a 15. század végén a grabarjai Beriszlók birtokában tűnik fel, de nem tudni, milyen úton került hozzájuk. Rátérve a család birtokaira, ezekről közvetlen tudomást csak szórványadatokból szerezhetünk. Mindegyik birtok Valkó megyében feküdt, és úgy tudjuk, hogy a család az ország egyetlen más megyéjében sem volt birtokos. Itt a két székhelyen, Liszkón és Bátyán kívül összesen 23 további birtok merül fel a kezükön 1329 és 1424 között, részben vagy teljesen. A legbővebb tájékozódást a vagyonról abból az 1414 körüli ítéletlevélből kaphatnánk, amelyben Lack Dávid perlekedett néhai János püspök birtokaiért. A csonka oklevélben azonban csak a felsorolás vége, az utolsó 14 birtoknév olvasható.

38 Szerencsénkre van egy közvetett, a fentieknél sokkal teljesebb forrásunk is. 1435. május 17-én a pécsi káptalan előtt Alsáni János és felesége, Klára nagyszámú vásárolt és egyéb birtokát örök jogon átengedte Tallóci Matkó dalmát, horvát és szlavón bánnak és testvéreinek, abban a reményben, hogy János halála után az Özvegyet megvédelmezik birtokaiban és gyámolítani fogják.

39 Az oklevél, mint Tallóci hibás címe mutatja, nem lehet valódi, habár hártyán, 35 1399: Zichy V 141; 1406: DL 78 912. 36 DF 218 691. 37 1409: Töttös László nővére Erzsébet, Liszkói Miklós özvegye, fia István, ZsO II. 6844; 1417: Zichy VI. 464. 38 Chabagatha, Zenthylle, Draganfalua, Cosmafalua, Fekechfalua, Kwnfalua, Odolenfalua, Zablathya, Nylenfalua, Zlaukfalua, N[...], Palfalua, Zombor, Palagar, Erdewzad, ZsO IV 1521. 39 DL 44035.