Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Engel Pál: Köszöntő

KÖSZÖNTŐ Borsa Iván történész és levéltáros 1997. augusztus 23-án töltötte be 80. életévét. Felsőfokú tanulmányait 1935-1940 között az Eötvös Collegium diákjaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte történelem és latin szakon. Ezután a Fővárosi Levéltár, 1942-től 1950-ig az Országos Levéltár (MOL) munkatársa, de közben három éven át katona, majd hadifogoly. 1950től a Levéltárak Országos Központjának (LOK) vezetője, 1957-től a MOL osztályvezetője, majd 1977-ig főigazgatóhelyettese. Azóta (nyugdíjasként) egy akadémiai kutatócsoportot irányít, és a Zsigmondkori Oklevéltár szerkesztését végzi. Igen későn, 1989-ban nyerte el a történettudomány doktora fokozatot. A fiatalabb generáció Borsát elsősorban mint tudóst, azon belül is elsősorban mint impozáns forráskiadványok szerzőjét ismerheti. Először Szentpétery Imre nagy munkáját, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékét fejezte be, elkészítve annak 1272 utáni köteteit (1961, 1987). Azután Mályusz Elemér Zsigmondkori oklevéltárának szerkesztését folytatta az 1411. évtől, két évenként közzétett egy-egy vaskos kötetet (III-V, 1993-97), a negyedik (VI.) sajtó alatt van. További négy kötetben közreadta a Szent-Ivány, Balassa, Justh, Abafíy, Dancs és Hanvay családok levéltárának középkori okleveleit (1988, 1990, 1991, 1993), más közleményekben a Somogy megyei Levéltár, a Mérey család és a szenyéri uradalom Mohács előtti iratanyagát, és elkezdte a somogyi konvent kiadványainak publikálását is. Ez összesen 13 646 regesztát jelent. Mégsem elsősorban a mennyiségük imponáló, hanem a minőségük, mert Borsa itt is, mint minden tevékenységében, különös súlyt helyezett a pontosságra. Regesztaközlései oly nevezetesek alaposságukról és megbízhatóságukról, hogy mintaként ajánlhatók középkori forrásaink publikálói számára. Fontos tanulmányokat is írt igen sokféle tárgykörben, kezdve diplomatikai és hivataltörténeti tárgyú egyetemi disszertációján {Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig, 1940), amelyet különböző archontológiai, heraldikai, családtörténeti stúdiumok követtek. Jóval kevésbé ismert, minthogy nem írásművekben csapódott le, Borsa levéltárszervező tevékenysége, és ha nem beszélünk róla, idővel feledésbe is merülhet. Pedig megkockáztatható az állítás, hogy amit ezen a téren alkotott, az még elsőrangú regesztáinak ezreinél is jelentősebb. Essék tehát erről egy kissé bővebben szó. Borsa fiatalon megálmodta, melyek lennének az ideális levéltári feltételek a magyar középkor kutatásához, és 1945-től kezdve — felhasználva a pozícióiból adódó lehetőségeket is — négy évtizedet fordított rá, hogy megteremtse, amit megálmodott. Minden volt és leendő magyar és külföldi kutató, aki 1526 előtti magyar vonatkozású anyagot kutat vagy fog valaha kutatni, neki köszönheti, hogy a munkáját ma már különlegesen kedvező feltételek között folytathatja. Ezek a feltételek európai viszonylatban mérve is egyedülállók, ami röviden a következőket jelenti: 1. A MOL-ban kutatható (fényképen) minden olyan magyarországi és külföldi levéltári anyag, amely a magyar középkorra vonatkozik. Tudtunkkal