Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Engel Pál: Egy előkelő család az Anjou- és Zsigmond-korból: a Szentemágocs nembeli Liszkóiak
édestestvérek voltak Márton bán harmadik fiával, Pállal (1301-35). 15 Mivel az oklevélnek csak a harmada maradt meg, a pontos tényállás nem állapítható meg, annyi azonban kitűnik belőle, hogy János püspök e Pálnak volt a leszármazottja. A püspök atyja, Liszkói Pál bán tehát szintén Pál utóda volt, és noha nincs olyan oklevelünk, amely elárulná apjának a keresztnevét, az alábbiakból kitűnik, hogy csakis Pál fia lehetett. Pálnak csak Mihály és Benedek nevű fiairól esik szó abban a bizonyos 1353. évi oklevélben, amely felsorolja Márton bán unokáit. Benedek, aki Bátyainak nevezte magát, 1385-ben végrendelkezett, és több birtokrészével együtt minden ingóságát és követelését a feleségére hagyta. 16 Mint utóbb kiderül, az asszony a Bátmonostori Töttös család tagja volt, mert amikor 1394 táján meghalt, perei „az ország szokása szerint" Töttös Lászlóra szálltak. 17 Benedek végrendelete több tekintetben is különös. Egyrészt nem szólt arról, hogy volt — előző házasságából — egy István nevű fia is. Vele 1388-ban találkozunk, amikor mostohaanyjával perlekedett a hagyaték fölött. 18 Másfelől sajátos öszszefuggésben említi Pál bánt, aki feltevésünk szerint a testvére volt. A feleségre hagyott követelések között számba vett 65 aranyforintot, amelyet „Liszkói Pál volt macsói bánnak" adott kölcsön, és a bán halála folytán ennek fiaitól jár az özvegynek. Arra azonban, hogy Pál a fivére lett volna, még csak nem is utalt. A rokonság mindazonáltal fennállt. Ezt 1390-ben tudjuk meg, amikor Benedek fia, István utód nélkül halt meg. Jogai ekkor — a mostohájával folytatott perrel együtt — Pál bán fiaira szálltak, akiket a forrásunk István „unokatestvéreinek" (fratres patrueles) mond. 19 Ebből nyilvánvaló, hogy ők voltak Benedek ágának legközelebbi fiági hozzátartozói. A fráter patruelis kifejezést általában „unokatestvérének szokás fordítani, de ez nem pontos. A kornak nem volt külön szava az egyes közeli fiági hozzátartozók megjelölésére, de ha akadt is, nemigen használták. A nagybácsit aránylag ritkán nevezték patruus-nak, még ritkábban az unokaöccsöt neposnak. (Ez a szó különben gyakran unokát is jelentett.) Helyettük a fráter patruelis szolgált a közeli atyafiság általános terminusaként. A leggyakrabban ezzel jelölték összefoglalóan mindazokat a viszonylag közeli „testvéreket", akik nem egy apától születtek, tehát sem minősültek sem fráter uterinus-nak, sem fráter carnalis-nak. Magyarán: a fráter patruelis a másod- és harmadízigleni fiági rokonok gyűjtőneve volt, és éppúgy jelölhetett nagybácsit vagy unokaöccsöt, mint első- vagy másodfokú unokatestvért, a nagyapa fitestvérének a fiát vagy az apa fitestvérének az unokáját. 20 15 ZsO IV 1521. 16 1385: Zichy IV 310. 17 1394: in quem presens causa mortua ... relicta Benedicti de Bathy iuxta regni consuetudinem extitit redacta, Zichy IV 570. Nővére vagy nagynénje éppúgy lehetett, mint 1360-ban elhalt nagybátyjának, Miklósnak a leánya. 18 1385: Zichy IV 385. 19 ipsum Stephanum medio tempore decessum fore et iura eiusdem in... filios Pauli de Lizko, fratres eiusdem Stephani patrueles, redacta extitisse, Zichy IV 420. 20 Más szavakkal ugyanezt írja körül Fügedi Erik: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp, 1992. 22-23. Az elmúlt években több száz nemesi család leszármazását állítottam össze, ami kizárólag a fráter patruelis fenti értelmezésével volt lehetséges.
