Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

mély szempontjainak optikáján keresztül. Sinka részvétele az 1291. évi osztrák hadjáratban és az 1297. évi lengyelországi expedícióban mind III. András privilégiumában (1300), mind a Baksák okleveleiben (1299, 1314, 1317) szerepel, csakhogy míg az előbbi az uralkodónak tett érdemes szolgálat voltukat hangsúlyozza, az utóbbiak a Sinkát a Baksákhoz kötő kapcsolat szálára fűzik fel az eseményeket. Ami a narratiók manipulatív elemeit illeti, ezek nyomai némiképp elmosódottabbak ugyan, de azért így is világosan kivehetők. Az, hogy Baksa nembéli Simon fia György — ellentétben fiainak és unokaöccseinek 1314. és 1317. évi előadásával — 1299-ben jónak látta a hallgatás jótékony homályába burkolni Sinka szerepét a Wytk sárosi várnaggyal kirobbant konfliktusban, nagyon is érthető, hiszen ekkor még III. András ült az Árpádok trónján. Az már inkább szembeszökő, hogy maga a király sem említi az esetet 1300. évi, Sinka számára kiállított adománylevelében. Meglehet persze, András egyszerűen nem tudott arról, hogy valójában Sinka volt az, aki a Baksák érdekében sárosi várnagya ellen harcolt; erre vallana, hogy az ügyről III. András szemszögéből tudósító oklevél egyedül a Baksa nembéli Simon-fiak hűtlenségét emlegeti. Másfelől azonban az sem lehetetlen, hogy III. András tisztában volt ugyan Sinka szerepével, de 1300-ban már időszerűtlennek tartotta volna az ügy felemlegetését, mert időközben kibékült a Baksákkal: a Sinkának szóló adománylevél július 23. előtt kelt,

56 s áprilisban Simon fia György a király pataki várnagyaként a szabolcsi ispánságot viselte.

57 Ez utóbbi esetben Sinka részvétele a Borsák 1294. évi lázadásának leverésében az első lépés lehetett a III. András, valamint a Baksák — és persze, Sinka — közötti jó viszony helyreállításához vezető úton. A kellemtelen tény elhallgatásánál jóval kifinomultabb formáját alkalmazták a manipulációnak a Baksák 1314. és 1317. évi okleveleikben a Wytk-üggyel kapcsolatban. Annak nyílt hangoztatását, hogy III. András idején a király várnagyát — bármi okból is — megsebesítették és fogságba ejtették, a jelek szerint nem tartották kívánatosnak, amiben alighanem igazuk is volt. A királyi hatalom akaratának ellene szegülő oligarchák I. Károly uralkodásának éveit épp úgy megkeserítették, miként III. Andrásét is, s a Baksák okkal tarthattak attól, hogy Károly sem viseltetik több megértéssel egy királyi tisztségviselő elleni fegyveres fellépésük iránt, mint annak idején az utolsó Árpád. Az 1310-es években még nyoma sincs annak, az Anjou-kor későbbi évtizedeiben kifejlődő, s utóbb általánosan vallott felfogásnak, mely törvénytelennek bélyegezte III. András uralkodását.

58 I. Károly ezen évekből származó oklevelei még az uralkodó ,jó emlékezetű elődje"-ként és „igen szeretett atyafia"-ként emlegetik Andrást,

59 s ilyenformán felettébb kiszámíthatatlan következményekkel járhatott volna, ha a Wytkkel való konfliktusukat a maga teljes valóságában 56 RA 4317. sz. 57 1300. ápr. 9.: HO VIII. 403., vö. még CDH VT/2. 250. 58 Ld. pl. 1368: Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526. Készítette Kóta Péter. Vas Megyei Levéltár, Szombathely 1997.146. sz.; 1397: ZsO I. 5068., vö. még Tripartitum II. 14. (17. §) 59 1312: RDES I. 420., CDH VHI/1. 442., RDES I. 441.; 1313: CDH VIII/1. 494., 501., CDH X/7. 762.; 1317: UB III. 93., MES II. 738., AO I. 445., stb.