Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés

tárgyaltak. A későbbi elnevezéssel alsó-szlavónnak nevezett Szana megyében fekvő Kozora vár perében a közgyűlésen hoztak ítéletet.

24 A congregatio generális kifejezést használták évszázadokig az országgyűlés megnevezésére, ezt csak később kezdte kiszorítani a diéta. Vajon hívhatjuk-e a Zágráb melletti közgyűlést szlavón országgyűlésnek? Az európai országok rendi gyűlései eredetileg az egész ország számára tartott igazságszolgáltató gyűlésekből, törvénylátó napokból fejlődtek ki. A zágrábi káptalan levéltárában fennmaradt egy datálatlan feljegyzés, melyet a káptalan állított össze a király részére az őt ért sérelmek miatt. A jegyzék minden bizonnyal a közgyűlés megnyitása előtti napokban-hetekben keletkezett, régi peres ügyeket emlegetett fel, némely esetben több évtizedeseket. Vajon a Szlavónia gyűlésére készülő káptalan „gravamenjei'

, voltak-e ezek az sérelmek?

25 A gravamen kifejezést nyugodtan alkalmazhatjuk az itt leírtakra. A korabeli jogi nyelvben a bíróságok előtt a felperesek így hívták az őket ért károkat, sérelmeket,

26 országgyűlésnek azonban csak akkor nevezhetjük egy ország lakóinak gyűlését, ha ők ott az uralkodónak tanáccsal (consilium) és, ha kellett, segítséggel (auxilium) szolgáltak. Az uralkodó cserében természetesen köteles volt panaszaikat orvosolni, ezért aztán a középkori országgyűlések mindig is megőriztek valamit törvénykezési jellegükből. 1481-ben azonban nem egy egész rend, csak egy igazát kereső fél fordult királyához. Az egész közgyűlés menete semmiben sem különbözött a kor más közgyűléseitől, a központi bíróság vidéki igazságszolgáltatását akarta megvalósítani és nem többet. Amikor a bán néhány héttel később a közgyűlésre visszatekintve arról úgy beszélt, hogy azt „Szlavónország állapotjának helyreállítása" céljából hívták össze, akkor az itt alkalmazott reformatio szót úgy kell értenünk, ahogy azt a korabeli európai politikai nyelv használta. A régi jó rend helyreállítására gondoltak, és szó sem volt megújításról, még ha a gyakorlatban néha ez azzal együtt is járt.

27 Az összegyűltek még formailag sem tárgyaltak a királlyal, hanem a nádorral és az országbíróval, a gyakorlatban néhány kúriai jogásszal. Tanácsuk kikérése kimerült abban, ahogy az évszázadok óta minden közgyűlésen történt: a megyék alispánjai, szolgabírái és a közgyűlés időtartamára ad hoc választott esküdtek összeállították a közismert gonosztevők névsorát, egyéb ügyekben pedig megerősítették vagy elvetették a panaszosok keresetét, egyáltalán a bíróság segítségére voltak a jog alkalmazásában. Az 1481-es közgyűlés nem jelentett semmiféle előrelépést Szlavónia önálló rendi fejlődése felé vezető úton. 24 Alsó-szlavóniai okmánytár 1244-1710. Szerk: Thallóczy Lajos és Horváth Sándor. Bp., 1912. 218. ( = Alsó-szlavón) 25 Mon. hist. Zagr. II. 400. A gravamen címet Tkalcic használta a fejregesztában. 26 Lexicon Latinitatis medii aevi Hungariae. A magyarországi középkori latinság szótára. Bp. 1993. IV 221. 27 „pro reformációm status regni Sclauonie exstirpandisque malefactoribus et nocivis hominíbus, cunctis eciam maleficiis ac pravitatibus et malis abolendis" A gonosztevők kiirtásával való összekapcsolásból ki is derül a reformáció bíráskodásra utaló szerepe. Mon. civ. Zagr. II. 414.