Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tóth István György: Egy albán érsek a magyarországi török hódoltságban. Pietro Massarecchi belgrádi apostoli adminisztrátor levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához

kusok létfeltételeit. Igen jellemző, amikor a Szófiából vizitációs körútra indult Massarecchi itt közölt 1622. július 1-én kelt levelében megírta, hogy Bulgária vizitálását befejezve, azért ment Szerbia helyett Belgrádba, hogy bejárja Magyarországot: először ugyanis a nehezebben vizitálható tartományokkal akart végezni. Az oszmán birodalom belsejéből érkezett vizitátor számára nem a Balkán, hanem Magyarország, a birodalom határvidéke tűnt veszélyes, nehéz terepnek. Massarecchinek, mint a pápa által kiküldött vizitátornak az is a feladatai közé tartozott, hogy áttekintse azt a zűrzavaros helyzetet, amely ekkor a magyarországi török hódoltság déli részéért felelős püspökök joghatósága körül uralkodott. A vizitátor 1623. évi jelentését tanulmányozva azután a Kongregáció bíborosai arra a meggyőződésre jutottak, hogy mivel a Belgrád vidékén elvben illetékes, de valójában „száműzetésben élő" pécsi püspökök, és a szintén a magyar király által (mint Magyarország egykori magyar melléktartományába) kinevezett boszniai püspökök nem léphettek be a magyarországi török hódoltságba, Belgrádban missziós püspökséget kell létesíteni. Róma azonban a belgrádi missziós püspököknek — azért, hogy ne keveredjen konfliktusba a területre igényt formáló császárral — eleinte nem az újonnan alapítandó belgrádi püspökség címét, hanem valamilyen más címet adományozott. Csak később kaptak pápai kinevezést Belgrád főpásztorai immár valóban a belgrádi püspöki címre, elsőként Marino Ibrishimovich és Matteo Benlich obszerváns ferences szerzetesek 1647-ben, illetve 1651-ben.

10 Még a Kongregáció megalapítása előtt Pietro Catich (Petar Katié) püspök belgrádi székhellyel, de Massarecchi szülővárosának, a szerbiai Prizrennek püspöki címével működött ezen a vidéken 1618-tól 1622-ben bekövetkezett haláláig. A Massarecchi leveleiben Fra Albertoként emlegetett Alberto Rengjich raguzai ferences 1625 és 1630 között szintén belgrádi székhellyel, de a szendrői püspök címével működött a hódoltságban. Az ő halála után Róma nem nevezett ki új szendrői püspököt, hanem a terepet korábbi vizitátorként már jól ismerő, és időközben antivari érsekké előlépett Massarecchi lett a belgrádi (címe szerint: szendrői) püspökség apostoli adminisztrátora. (Massarecchi, mint az üresedésben lévő püspökség vikáriusa, ez alatt az idő alatt érhető módon mindent meg is tett azért, hogy ne nevezzenek ki a „feje fölé" szendrői püspököt.) 1631-től egészen 1634. november 27-én bekövetkezett haláláig töltötte be a belgrádi (címe szerint: szendrői) vikáriusi tisztséget, évente hat hónapot Szerbiában, hatot pedig Belgrádban kellett töltenie.

11 Az albán érsek gond nélkül megértette magát dél-magyarországi híveivel, akik éppúgy délszláv nyelven beszéltek, mint ő - a Szerémségben a prédikációi, írta, eredményt hoztak, mert most azoknak a falvaknak a lakói is megígérték, hogy az új, azaz a Gergely-naptárt fogadják el, 10

Patritius Gauchat: Hierarchia catholica medii et recentioris aevi. IVMonasterii 1935.111. D. Farlatus: Illyricum Sacrum. VII. Venetiis 1817. 248. 11

M. Premrou: Serié... 33. P Gauchat: Hierarchia... 86. A boszniai püspökök kérdése még a bécsi nunciusnak, Carlo Caraffának és Pázmány Péter esztergomi érseknek is fejtörést okozott: Tóth István György: Pázmány Péter négy ismeretlen levele. Ráday Gyűjtemény Evkönyve VIII. Szerk. Für Lajos-Berecz Agnes-Szabó András. Bp. 1997. 169-184. Vö. Galla Ferenc: Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai. Bp. 1940. 74-79.