Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413
Zsigmond embereit erőszakkal eltávolítva a várost Velence kezére adni, ami még az év októberében be is következett. 75 Ellentétben Velencével, Zsigmond értesülései a dalmát ügyek állásáról nem lehettek a legjobbak, ha 1412 júliusában még azzal számolt, hogy Sebenicót megtarthatja, sőt Zárát is visszaszerezheti. 1412 júliusában ugyanis a Zrínyi testvéreket visszahelyezte Zára és Sebenico városok területén lévő birtokaikba. 76 Velence októberi hatalomátvételéből annyit azért tanult, hogy Traut röviddel azután biztosította, hogy városukat, mint az ország tagját megvédelmezi a dalmát-horvát bán visszaéléseivel szemben. 77 1412 februárjában ugyan már megintette a bánt amiatt, hogy a „tergovina" nevű vámot Trau városában szedeti, és felszólította ennek megszüntetésére. 78 A bán, Medvéi Petermann azonban a jelek szerint nem tett eleget a király felszólításának. Zsigmond 1412 októberében hívét, Ugolinus de Auria de Janua-t nevezte ki admirálisukká, feladatává téve, hogy a város comesével, a raguzai Pasqualinus de Restissel együtt őrködjék szabadságuk felett. Ugyanakkor kérésükre megígérte, hogy kegyúri jogánál fogva a Szent-János monostort annak adja, akit ők apátnak megválasztanak. 79 A trauiak Velence elleni védelmét Zsigmond Hervoja bosnyák vajdára, Spalato hercegére bízta, aki még 1409-ben hűségére tért, és akinek hercegi címét a király megerősítette, kezén hagyva Spalato városát. Hervoja azonban nem sokáig állt Trau szolgálatára, részben azért, mert 1413 áprilisában Zsigmond öt évre fegyverszünetet kötött Velencével, részben mert a vajda még ugyanabban az évben kegyvesztett lett. Zsigmond 1413 augusztusában megfosztotta őt hercegi címétől, és Spalato városát ismét az országhoz és a Szent-Koronához csatolta, miként ezt Bolzanóban kiállított oklevelében hírül adta. 80 Spalato első dolga az volt, hogy követeket küldött Zsigmondhoz, kérelmezve kiváltságleveleinek megerősítését. A követek jelentése szerint a kiváltságlevelek megerősítéséért 260 aranyforintot fizettek a királynak. Nem sikerült azonban megszerezni a korábban Spalatóhoz tartozó szigeteket, amelyeket az uralkodó, igaz, csak időlegesen, Raguzának adott. A spalatói követek jelentéséből az is kiderül, hogy Zsigmond fontolgatta a Lászlóval való fegyveres leszámolást, és ebben a dalmátokra is támaszkodni akart. A követek szerint ugyanis Zsigmond mindaddig nem engedi őket hazatérni, amíg el nem dől, lesz e háború László királlyal. 81 Úgy látszik, Zsigmond nem hagyta magát meggyőzni a raguzaiaktól, akik már 1413 májusában megüzenték a királynak, hogy a Nápoly elleni háborúra egész Dalmácia ereje kevés lenne. 82 Zsigmond ez irányú terveiről jóformán semmit sem tudunk, 1414 júniusában Raguzának írott levelében csak annyit árul el, hogy most Németországba készül, de hamarosan nagy sereggel tér majd vissza. 83 Velencét pedig az aggasz75 ZsO III. 2419., CDH, X/5, 305. 76 CDH, X/5, 333. 11 CDH X/5, 306. 78 CD/ÍX/5,255. 79 CDH X/5, 309. 80 CDH X/5, 404. 81 CDH X/5, 406. 82 ZsO IV 582.
