Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413
kel szemben. 41 Az utasításból az is kiderül, hogy a város egyáltalán nem örült a megtiszteltetésnek, nem érezvén magát illetékesnek, hogy Magyarországot érintő kérdésekben nyilatkozzék. Érvként azt hozták fel, hogy nem ismerik az ország belső helyzetét, ezért nem tudnak „super custodia regni" tanácsot adni. A város szigorúan meghagyja követeinek, hogy a király kérését csak akkor teljesítsék, ha az nincs „contra libertates nostras et ultra possibilitatem nostram". Ha pénzt kérne tőlük, a megajánlást a többi dalmát város követeivel egyeztessék. Végül is az országgyűlésen csupán a dalmát egyházi személyekre róttak ki adót. Zsigmond a jövedelmeik felét kitevő adót azzal indokolta, hogy a pénzre az ország határainak védelmére szolgáló erődítményrendszer kiépítéséhez van szükség. 42 A dalmát egyházakra kirótt adó beszedését Zsigmond először a zágrábi püspökre bízta, 43 majd alig egy hónappal később Petar de Gallo, zárai polgár, "comes camerarum regalium in Dalmatia" lett az új beszedő. Őt 1399 novemberében udvari familiárisa, Zoellus Zannini de Gallis de Jadra váltotta fel, aki „collector generális "-ként szerepelt. 44 Bár Zsigmond a dalmát városokat az ország tagjainak tekintette, 45 a temesvári országgyűlés után nem sokkal a városokat a zenggi, országgyűlés-féle tanácskozásra hívó levele arról árulkodik, hogy Dalmáciát Magyarországtól elkülönítve kívánta kezelni. 46 A zenggi tanácskozás végül is elmaradt, legalábbis nincs hírünk róla, miként arról sem tudunk, miről akart Zsigmond újólag tárgyalni a városokkal. Hasonló jellegű tanácskozás összehívásáról a továbbiakban nincs tudomásunk, továbbra is a „congregatio generális" maradt az a fórum, ahová a városok elküldték képviselőiket. Miként I. Lajos idejében, úgy most is, a király egyes tisztségviselőit rendelte a bán mellé, hogy mint „vicarii seu delegati generales" „congregatio generalis"-t tartsanak Dalmáciában és Horvátországban. A „congregatio generális" feladata most is az volt, mint korábban: a királyi jogok felkutatása, a panaszosoknak igazság szolgáltatása, így ítélkezett 1396 nyarán többekkel — a traui és nonai püspökökkel, Corbavia grófjaival, Garai Jánossal és más tehetősebb nemessel, valamint Trau, Raguza, Spalato, Scardona, Nona, Arbe városokból két vagy három nemes férfiúval — egyetemben Garai Miklós dalmát-horvát bán és Szepesi János zágrábi püspök, titkos kpjicellár Nonában. Többek között Zára és Pago viszályában ez utóbbi javára úgy határoztak, hogy a város kerüljön ki Zára fennhatósága alól, felhatalmazva a págóiakat, hogy a záraiak által ellenük elkövetett közbűntények megtorlásáért közvetlenül a királyhoz forduljanak ítéletért. 47 A págóiak fel is keresték panaszukkal Zsigmondot Budán, ő azonban az ítélkezést elhalasztotta Dalmáciába jöveteléig. 1397-ben a nikápolyi csatából haza felé tartó király 41 CDCr XVIII. 178. 42 CDCr XVIII. 350. 43 CDCr XVIII. 246. 44 CDCr XVIII. 350. 45 CDH X/5, 306. A város, mint „az ország tagja" megjelölés a magyar városok vonatkozásában csak a 40-es években jelenik meg. Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok 90. (1956) 555. 46 CDCr XVIII. 184. 47 CDCr XVIII. 91.