Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)
nyi Pál apja, Imre jómódú északkelet-magyarországi birtokos volt, a szokványos középnemesi státust meghaladó helyzetét azonban az igazolja, hogy az 1432-33. évi hadügyi tervezet szerint szükség esetén száz lovast kellett kiállítania 47 Zsigmond uralkodása alatt — mint az utóbbi évtizedek kutatásai alapján köztudott — az országos tisztséget betöltő, illetve azt korábban viselő urakat nevezték bárónak. Arra az 1430-as évekig nem volt példa, hogy tisztséget nem viselő személyt a bárók közé számítottak volna, és az 1440-es évekig nem kapták meg a báróknak járó magnificus megszólítást a legjelentősebb arisztokrata családok fiai sem. 48 A változás azonban nem egyik napról a másikra történt, a hivatalos és a közvélemény által már elfogadott bárófogalom jó pár évig élt egymás mellett: a magukat kérvényeikben „nobilis baro "-nak tituláló Gersei Pető testvérek Zsigmond két évvel később, 1435-ben kelt adománylevelében továbbra is csak „egregius uir"-ként szerepeltek. 49 * A kíséret többsége „nobilis", „nobilis miles" vagy „miles" titulus alatt adta be supplicatióját. Sajnos száz százalékos pontossággal nem lehet eldönteni, pontosan hányan is kérelmeztek. A problémát az okozza, hogy egy-egy kérvényben többen is szerepelhettek egyszerre, ráadásul sokan családtagjaiknak, rokonaiknak is kértek különböző kegyeket. Egy olyan példánk van, ahol a folyamodó jelezte, hogy valakinek a nevében — „in personis" — kér: a feltehetőleg itáliai származású Melanesi Tamás Kusalyi Jakcs Mihály székely ispánnak és fráterének, Jakcs Lászlónak. 50 Az esetek többségében szerencsére kiderül a szövegből, hogy a kérvényező jelen volt Rómában, maradt azonban néhány vitatható példa. Gyerőmonostori Kemény István supplicatiójában a családtagokon kívül további négy személynek (és azok feleségének) kérelmeit olvashatjuk, Fáncs János és Szerdahelyi Imre a Fáncs István által beadott kérvényben, Jablonai Pasko pedig Hlubokai Miklós kérvényében szerepel. 51 Valószínűbbnek tűnik, hogy az emberölés bűne alóli felmentést nem az elkövető Kápolnai László kérte, hanem dominusa, Setétkúti László, akinek a kérvényében a kérelem olvasható. 52 Két esetben olyan személyek jelenlétét is vitathatónak tartom, akiknek pedig a nevében kelt a supplicatió: Derencsényi Imre fia Pál három alkalommal kérvényezett: először egyedül (mint báró), másodszor több társával együtt, harmadszor pedig három bátyjával közösen. 53 Ugyanez a helyzet a Kátaiakkal: egyik alkalommal csak Kátai Fülöp kérvénye47 Gömör megyében 1427-ben 327 portája volt, emellett még nógrádi birtokokkal is rendelkezett. Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből Bp. 1989. (Új Történelmi Tár 1.) 180. A katonai reform terve: DRH 1301-1457.1. 428. 48 Fügedi Erik: A 15. századi arisztokrácia, i. m. Engel Pál: Zsigmond bárói i. m. Engel Pál-Lővei Pál-Varga Lívia: Főnemesi sírkövek a Zsigmond kori Magyarországon. In: Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Fügedi Erik. Bp., 1986. 203-207. 49 Házi J.: i. m. 50 LII. 253. 51 LII. 202.: Gyerőmonostori Kabos László, Farnasi Veres Dénes, Erdélyi György, Szentmihálytelki Tompa István. A többiek: LII. 244., 246. 52 LII. 206. 53 LII. 178., 212., 217.