Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

korú, egymással többé-kevésbé egybevágó feljegyzés tudósít. Az egyházszakadás felszámolásán fáradozó Zsigmond 1415 júliusában Konstanzból másfél évig tartó nyugat-európai „meggyőző-kőrútra" indult. Útja első jelentős állomása Perpignan volt, ahol I. Ferdinánd aragon uralkodóval folytatott tárgyalásokat. Zsigmond eredetileg 400 lovasból álló kíséretre kapott salvus conductust, azaz menlevelet, ezt azonban kevesellte, és 1500 lovasra kért újabbat. Ez a szám már jobban megfelelt a valóságnak: egy egykorú jelentés szerint Zsigmond kísérete 700, a vele tartó zsinati követeké 600 lovasból állt.

4 Innen a következő év tavaszán érkezett Párizsba. A francia fővárosban töltött több mint egy hónapról számos francia krónika tartalmaz hosszabb-rövidebb feljegyzéseket, ezek egyike, Enguerrand de Monstrelet krónikája szerint Zsigmond mintegy 800 lovassal érkezett a francia királyhoz.

5 Arról azonban, hogy személy szerint kikkel utazta körbe fél Európát, már meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk. A Konstanzban megjelenő legismertebb magyar bárókról és prelátusokról Ulrich Richental, illetve Eberhardt Windecke krónikája is tudósít, Zsigmond udvari lovagjai közül azonban már csak néhánynak jegyezték fel a nevét.

6 Az aula tagjairól így elsősorban a fennmaradt oklevelek tájékoztatnak: a Konstanzban vagy másutt, útközben kiállított, illetve az ekkor tett szolgálatokat később itthon felsoroló királyi adománylevelek, a Konstanzban elnyert pápai bullák, valamint néhány magánlevél.

7 Különösen értékesek a külhoni élmények alapján sorra kért és kapott címeradományozó oklevelek, amelyek többségét Konstanzban készítették, de emellett a Zsigmond által útba ejtett szinte valamennyi városban kiállítottak egyet-kettőt.

8 Az így összegyűjthető személyek száma persze csak töredéke a Nyugat-Európát megjárt magyaroknak, a királyi kíséret rekonstruálása azonban nem csak ezekben az években ütközik nehézségekbe. Jószerével nem ismerjük például Nagy Lajos és anyja említett római útjának résztvevőit, de akkor sem lennénk könnyebb helyzetben, ha a Budán vagy Visegrádon tartózkodó udvar összetétele érdekelne bennünket. Az utóbbi évek kutatásai számos ponton hoztak új eredményt az vonatkozásairól: Marosi Ernő: A XV századi budai szoborsorozat művészettörténeti helye. In: Zolnay László-Marosi Ernő: A budavári szoborlelet. Bp., 1989. 83-121. 4 Acta Concilii Constanciensis. Hrsg. von Heinrich Finke. Bd.I-IYMünster, 1896-1928. III. 445. említi Aldásy Antal: Zsigmond király és Spanyolország. Bp., 1927. 53. 5 Csernus Sándor: Francia források Zsigmond párizsi tartózkodásáról. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk: Koszta László. Szeged, 1995.121. 6 Eberhart Windeckes Denkwürdigkeiten zur Geschichte des Zeitalters Kaiser Sigmunds. Hrsg.: Wilhelm Altmann. Berlin,1893. Michael R. Buck: Ulrich von Richentals Chronik des Constanzer Konzils. Stuttgart, 1882. 7 A kutatást jelentősen megkönnyíti, hogy megjelent a Zsigmondkori oklevéltár V (14151416) (= ZsO) kötete, ahol az úttal kapcsolatban e két évből fennmaradt valamennyi oklevél kivonata megtalálható. Egykorú kiváltságok: pl. a Zsigmond kíséretében tartózkodó Somkereki Antalnak Konstanzban - címeradomány: ZsO V 135., pápai búcsúengedély: 234., 235., bűnbocsánat: 273., 274., vásárengedély: 343, várépítési engedély: 458. Magánlevél: Rozgonyi István 1415. okt. 21-én Perpignanból: 1148., 1416. márc. 14-én Párizsból: 1661. ^Nyulásziné Straub Eva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. Bp., 1987. A címereslevelek művészettörténeti értékeléséhez 1.: Wehli Tünde: Magyar családok címereslevelei. In: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Bp., 1987. Katalógus 381-397.