Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

lehet . . . Eötvös uram azzal ijeszt, most hat esztendeje, hogy Rákóczi Ferenc nálunk telelt egy ideig s akkor is micsodás tél volt, most is olyan leszen, kitől Isten óvj on. Ï

1 Még áfák rügyei fakadásnak sem indultak, a jó asszony már Írogatja az urának, milyenek a vetések, hogy telelt a majorság, s miben vagyon bizodalma. «Az ökonómia folytatását — írja február havában — édes lelkem hitesse el kegyelmed magával, valamint legjobban tudom, úgy folytatom.»

2 Majd megírja, mint szántat is vettet tavaszit. Az őszi vetéseket tavaszkor a úxárax dértől félti,

3 a tavasziakat meg a hideg árvíztől. Nagy ritkán maga is meg van elégedve a vetések állásával, ccltt valóban szép idők járnak — írja nov. 21-én — a vetéseket igeu dicsérik a gazdaemberek. Talán az Úristen jobban adja most, mint eddig.»

4 «A vetéseknek szép volta miá — írja más alkalommal — az élet megócsó1 Károlyi levélt. 1714. december 23. Olcsva. Barkóczy Krisztina az urához. 2 U. o. 1712 febr. 25. Olcsva (pedig akkor is beteg volt.) 3 U. o. 1712 márc. 13. Olcsva. 4 U. o. 1715 nov. 21. Bátorkeszi.