Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

kótyavetyét. Talán betölti Isten még az parasztok e profétiáját I»

1 Amint látjuk a jó asszony nap-nap után írja az urának a leveleket. Károlyinak azonban még ez is kevés volt Nem is jutott mind a kezéhez. S bár a hadi teendők ugyancsak lekötötték, néhanapján két levelet is írt a feleségének. «Bár csak hallhatnék rólad valamit — írja ilyenkor — könnyebb volna a szívemnek !... Élsz-e, halsz-e, Isten titkában vagyon.» A hű feleség ilyenkor a szíve egész melegségével válaszol az urának.

2 Hiszen a levélírás nem csak az urának, de neki is lelki vigasztalás számába ment. «Levelet annyit írok kegyelmednek—mondja egyik alkalommal — hogy panasza ne legyen, számát sem tudom. Kit Debrecenbe, kit a táborra igazítok ; csak vehesse kegyelmed édes lelkem. »

8 Barkóczy Krisztina ez időtájt sűrűn 1 U. o. E levelet a Károlyi Oki. 4. kötete is adja. (Bár a többit is kiadta volna!) 2 U. o. 1703 nov. 13-án Károlyból írja például aggódó urának : «Édes Lelkem ! Isten segítségével munkálkodjék kegyelmetek ; én rajtam ne gondolkozzék, gondot visel Isten ránk !» s U. o. 1703 nov. 24.