Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

védelemből meg nem felelhetni neki s kölcsönzés lesz a vége, kit Isten távoz­tasson.)) 1 Károlyi erre vigasztalásul megírja neki, hogy minden mesterséggel kerülte a titu­lusokat, de bizony mégis a nyakába ve­tették azokat. <iAz áok tituluó penig a& ebanyája — írja — mát megvagyon. Az mely Isten áztat szándékon felül adta, úgy hiszem, vitulust is ad reá, mert nyil­ván vagyon, ő szent fölségénél soha sem appetaltam.» 2 A megtörtént dolgon már Barkóczy Krisztina sem változtathatván, úgy ahogy megnyugodott. 3 De azért a dolgot helyes­nek még sem tartotta. A grófságot és a generálisságot — írja az urának — kérés nélkül adta ő fölsége, tehát meg nem vethetni. A kamarásságról és a tanácsos­ságról azonban memorialist kell az em­bernek beadni, ami éppen száraz korcsma! Áldásul vagy ostorul adja-e az Isten, majd * U. o. 1712 márc. 13. Olcsva. 2 U. o. 1712 április 14. Bécs. 3 Azért írta az urának: «Amikor beleelegye­delt, valamint és valahogy csak benne kell gá­zolni.))

Next

/
Oldalképek
Tartalom