Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

Károlyi Sándor jól tudván, mennyire szereti a felesége a magyar könyveket, a szatmári békesség történetét is elkészítteti a számára. S felesége örömmel irja neki : «Az szatmári paciíicatio igen is kedves lesz szívem, ha magyarul leszen.»

1 Ezt a munkát az urával a tudós Köleséry Sámuelnek is megküldeti. «Afélébe — írja Barkóczy Krisztina — úgy látom igen gyönyörködik. Hogy beszélem is, örömmel hallgatja. S nem is tudta, úgy látom, az mint volt.»

2 Egyik levelében, a neve alatt nyomtatott Szentiványi munkáját említi,

3 a másikban meg arra kéri az urát, hogy kötetlen könyveit, amiket ő nyomtattatott, küldje el Bátorkesziből.

4 Az ő anyai nagybátyja : Koháry István megküldvén neki a verseit, a jó asszony nagy örömmel lapozgatja. «Az úr (t. i. Koháry ország1 Károlyi nemz. lvt. 1719 január 9. Károly. 2 U. o. 1721 május 16. Kolozsvár. 3 U. o. 1720 nov. 49. Olcsva : «Pater provinciális. Kelemen úr igen vágyna valami magyar controversistára, az nevem alatt nyomtatott Szent Iványi munkájára. » * U. o. 1721 május 16. Kolozsvár: «A kötetlen könyveim, kiket nyomtattam, se maradjanak Bátor Keszibe.»