Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

urától, hadd élődnék belőle. «Akartam mellette irnom kegyelmednek — mondja a levelében — noha ő szegény bizony nem kér, csak hallgatással tűri nyomorúságát. Hanem másoktól értem állapotját. »

4 Néhány nappal e levél írása után már egy másik szemérmes szegény érdekében írja : ((Nyavalyás Szakmáry Ferenc nyomorult állapottal lévén, egy is, más is segíti, úgy élődik. Énnékem is kell segítenem az mivel lehet. »

2 És ez így megy folyton. Közbe-közbe a föld népét is szóba hozza. Szörnyen lamentálódnak — írja — el nem bírják a terhet. Ez a boldogtalan nép rettenetes tudatlan, mihent az ember elfordul, csak Babilon-tornya lesz belőle. Élesen kikel a szegénységet nyomorgató huszti (német) kommendans ellen. «Bezzeg — írja a férjének — ha ilyen hatalmaskodásnak orvoslása lenne, nagyobb grácziául venném, mint a haszontalan s a szükséges költségtől megfosztó titulusokat.»

3 1 Károlyi nemzetség levélt. 1815 nov. 6. 2 U. o. 1715 novemb. 14. 8 U. o. 1712 juli 4. Nagy Károlyból. Célzás van itt a férjének adott új titulusokról, amik Barkóczy Krisztinának sehogysem tetszettek.