Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

Barkóczy Krisztina azt felelte neki, hogy azoknak a hazához való hűségükben ő nem bizhatik ! « Kérem édesem — írja — tegye le az elméjéről, hogy a kereáztelt törökök közé menjek... Én nem tudom, hogy eddig meg nem ismerte kegyelmed őket ! Jobban félnék köztök, mint az ellenségtől, amint gyűlölnek az ebekb* Barkóczy Krisztina meggyőző és mindent átható hite míg egyrészt tiszta összhangot teremtett a lelki világában, addig másrészt annyira kifejleszté benne a jótékonyságra való hajlandóságot, hogy sarkantyú nélkül is mindig Örömmel sietett mások segítségére. Hiába ! a Koháryak vére folyt az ereiben, s abban az időben a szegénységnek a Koháry-családnál nagyobb jótevője alig akadt. Hiszen nyilván való dolog, hogy maga Koháry István (Barkóczy Krisztina nagybátyja) egymaga csupán kulturális célra 597.467 frtnyi ala* Károlyi nemzetség levéltára: Olcsva, 1706 szept. 11. Valamivel előbb ugyancsak a rácokról írja : «Nem kétlem, szívem, eddig bőven értette kegyelmed, az váradi pribék magyarok a keresztelt pogány rácoknak miként adták el a magyar vért. Nem kevés bódulás ez ily takarodás idején.» (U. o. 1705 aug. 3. Olcsva.)