Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

szécsényi végzés ellen volna. ((Minthogy pedig édes lelkem — írja az urának — ha szintén rossz pápistáknak tartja is kegyelmed a Tiszán innen valókat, de ugyan Isten kegyelmedet rendelte ezen a földön oltalmazójának az ő anyaszentegyházának, ha mit feltalálhatna meggátlására. Azért akartam tudtára adni idején, tudván a Prinyi urak gyengeségét. Méltó azért édeó ózivem haragot ó gyülölóéget iá felvenni, még ha Nero uralkodnék ián> /* Károlyi Sándor a felesége kedveért meg is tett mindent, amit tehetett, de a lehetetlenre ő sem vállalkozhatott. Azt bizony ő sem tudta megakadályozni, hogy a fosztogató kurucok a klastromokat föl ne verjék. Ahol ezek bort sejtettek, oda bizony betörtek. Ezt tették például a pataki klastrommal is. Mikor a dolog Barkóczy Krisztina fülébe esett, féleg szemrehányóan, félig tréfásan írta az urának: « Addig dicsekedék kegyelmed édesem, mint oltalmazza a pataki rezidenciát, hogy ma vettem levelét páter Horváthnak, Palócsáról * Károlyi nemzetség levéltára, Gelényes 1706 dec. 16. Levele végén meg ezt írja : «A leleszi papok háborgatásával pedig nem lészen-e valami kárba forgó állapot ottan ?»