Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

gy elmed szivem, a közmondás szerint, úgy imitálja a kegyelmed módját a dolgoztatásban. Mikor recreatiojok vagyon, örömest is serénykedik benne. Bárcsak annak idejébe esztendeig foroghatna kegyelmed mellett, nem utolsó gazda lenne, s»

1 Mivel Károlyi birtokai egymástól nagy távolságra feküdtek, Barkóczy Krisztinának jó és rossz időben nagy utakat kellett tennie, hogy a mezei munkára idejében megérkezzék. Az 1708. évben például Radványba sietett, mert még november 21-én is <tvetetlenn> volt. «Gondolom lesz látszatja itt létemnek — írja az urának — szántatok, vettetek, tűzzel-vassal rajta lévén. » 2 Amíg az elemi csapások a termést tönkre nem tették, addig csak szép volt a gazdálkodás. De jöttek sovány esztendők is, mikor a búza rosszul eresztett. Sőt olyan idő is akadt, midőn semmi sem termett, s a szükség még Barkóczy Krisztina ajtaján is kopogtatott. A nélkülözést a jó asszony már megszokta, hát azon nem nagyon búsult. Jobban fájt neki, 1 U. o. 1723 július 3. Károly. 2 U. o. 1708. nov. 21. Radvány. Takáts: Szálai Barkóczy Krisztina. 16