Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

tak. S minél mostohábbnak mutatkozott a sors, minél jobban tombolt a vihar

T annál közelebb húzódtak egymáshoz. És az asszony csodás lelki világa, élénk szelleme, szilárd hite nemcsak bámulatot, de egyúttal megnyugvást is keltett a férjben. Megértette az asszonyt. S minél inkább szemébe ötlöttek annak vonzó tulajdonságai, annál inkább növekedett a szeretete és becsülése a felesége iránt. Szinte észrevétlenül elsajátítja annak lelki tulajdonságait és érzéseit. Annak a világában él, azt óhajtja, azt szereti, amiért a felesége lelkesedik. Ily módon évek múlnak, évek telnek s a férj és a feleség érzelmi világa teljesen eggyé válik. A politikai viszonyok és háborús évek el-elszakítják őket egymástól, de a távollét csak növeli, a csapás csak fokozza egymáshoz való szeretetüket S ez a kölcsönös szeretet, ez az egymáshoz való törhetetlen bizalom a bánatukat mérsékli, a kedvüket siralomra fordulni nem engedi. Aggodalmuk szétfoszlik az első irott szótól, amit egymástól vesznek, s bár veszedelemben tudják egymást, a meggyőző hit, hogy Isten őrzi őket, minden sebüket egy kötéssel befödi. Édes beszéddel köszöntgetik egymást, egy-