Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

tanácsára egy orosz pappal kezeltette. Bár a fiú egészsége javulásnak indult, az orosz paphoz még sem igen bízott.

1 Ezért elhatározta, hogy újra hazahozatja a fiát, s gyógyító füvekkel maga orvosolja. «Több füjest (füvest) küldök Szendrőbe — írja az urának — azt fogom continuálni ; mivel igen kevés (fű) lévén, arra halasztott azon ember akkor is, hogy újat szed, mihent fű jű.»

2 Azonban a ázendrei fű sem használt ; kevés is volt, s így Károly vidékén próbált többet szedetni.

3 A következő évben a beteg fiú Lányi Pál uram orvosságával élt. De már maga az édes anya is csak a csodától várta a gyógyulását.

4 1 U. o. 1709. ápril 19. Gelényes: <a formáját nem szeretem, hogy úgy köti belé a fejét, mint egy tudatlan orvos. Még ha Istentől kiváltképpen való ajándéka volna is, a gyógyításra nem képes úgy fogadkozni, nem tudván az Isten rendelését ez iránt». 2 U. o. 3 U. o. 1709. ápril 27. Barkóczy Krisztina leveleiben az embersziven, a szendrei füvön, a sátán lőtte füvön kívül előfordul még a ó&apora fű, a gyunován fü, az ebózőlő, a fekete üröm stb. 4 U. o. 1710. aug. 5. «Én egyebet nem reménlhetek, hanem ha az úr Isten úgy gyógyítaná