Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

tudta, hogy a katonák ráérnek. És Károlyi a katonáival csakugyan szedetett emberszívet (szíverősitő füvet), de mivel nem száríttatta meg, megfülledt az. Tehát újra szedetett s azt szeptember hónapban a kókai mezőről e sorokkal küldi a feleségének : «Az nyári orvoááág megbüzhödvén— ha evvel is úgy nem járnánk — újabb emberszívet küldöttem édesem. Adja Isten használjon !» íme maga Károlyi világosan megírja, hogy nem igazi emberi szívet, hanem nyári orvoóóágot azaz emberszív-füvet küld haza * De ha az embersziven csakugyan gyógyító füvet kell értenünk, vájjon miféle fű lehetett az? A legrégibb magyar és német füves könyvek a leonuruá cordiaca nevű füvet hívják szívfűnek vagy szíverősítő fűnek. E gyógyító növénynek a levelei az emberi szívhez hasonlók. A régi * Géresi Kálmán 1895. nov. 7-én kelt levelében ezt irja az emberszívről : «A legerősebb meggyőződésem, hogy növénynév és pedig valami gyógynövényé, melyből orvosságot készítenek ... A főéry a növénység mellett az akkori művelődési viszonyokban van !» Géresi, a Károlyi levéltár egyik legalaposabb ismerője e megjegyzésekhez még hozzá teszi, hogy Thaly állítása «oiromba föltevéá az egéâz.»