Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

tudta, hogy a katonák ráérnek. És Ká­rolyi a katonáival csakugyan szedetett emberszívet (szíverősitő füvet), de mivel nem száríttatta meg, megfülledt az. Tehát újra szedetett s azt szeptember hónapban a kókai mezőről e sorokkal küldi a fele­ségének : «Az nyári orvoááág megbüz­hödvén— ha evvel is úgy nem járnánk — újabb emberszívet küldöttem édesem. Adja Isten használjon !» íme maga Károlyi világosan megírja, hogy nem igazi em­beri szívet, hanem nyári orvoóóágot azaz emberszív-füvet küld haza * De ha az embersziven csakugyan gyó­gyító füvet kell értenünk, vájjon miféle fű lehetett az? A legrégibb magyar és német füves könyvek a leonuruá cordiaca nevű füvet hívják szívfűnek vagy szíverő­sítő fűnek. E gyógyító növénynek a leve­lei az emberi szívhez hasonlók. A régi * Géresi Kálmán 1895. nov. 7-én kelt levelé­ben ezt irja az emberszívről : «A legerősebb meggyőződésem, hogy növénynév és pedig va­lami gyógynövényé, melyből orvosságot készí­tenek ... A főéry a növénység mellett az akkori művelődési viszonyokban van !» Géresi, a Ká­rolyi levéltár egyik legalaposabb ismerője e megjegyzésekhez még hozzá teszi, hogy Thaly állítása «oiromba föltevéá az egéâz.»

Next

/
Oldalképek
Tartalom