Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

alkalmatlan emberek miá néha nagy nyomoruóággal éá fogyatkoxáááal, mindazáltal békességes tűréssel, nem akarván sem magam sem feleségem szegény édes atyámat ő nagyságát legkisebben is megszomoritani.»* Mivel a hadas idők tovább tartottak, a viszonyok jobbra később sem fordultak. Ezernyi csapás és baj környékezte az ifjú párt. Hol a német kegyetlenségét, hol a pogány dühösségét kellett szenvedniök. Egyszer anyagi kárt szenvedtek, máskor szívbéli fájdalom érte őket, elesvén valamelyik jó barátjuk vagy rokonuk. Különösen nagy bánat érte őket 1689-ben, amikor Károlyi Sándor édesatyja — sok szenvedés után — megvált az élettől, magukra hagyván árva gyermekeit. «Annak szomorú alkalmatosságával — írja ekkor Károlyi Sándor — én iffiú, gyenge, tudatlan koromban succedálván mind az gazdaságban, mind az főispánságban, ax egy puóxta háxban, üreá kamarában, elpuóxtult jóáxágban, üreá eráxénnyel temérdek áok adóáóágban maradván, még cáak axt óem tudtam felgondolni elmém* Károlyi önéletírása 22. lap.