Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

delemtől kér egyet, ha a maga fogyatr kozása nélkül adhatna.* Az 1711. év január 3-án már Munkácsról ír az urának levelet. Itt volt maga a fejedelem is, aki mint eddig mindég, úgy most is, rendkívüli jóakaratot és szolgálatkészséget mutatott Károlyinéhoz. Barkóczy Krisztina nem azért jött Munkácsra, hogy itt biztos szállást vegyen magának. Az ő elhatározááa az volt, hogy Rákóczival együtt Lengyelorázágba megy. Január hó 4-én már az urának is megírja, hogy készül Lengyelországba s szekereit Jaroszlóig küldi előre ! «Felséges urunkkal lévén — írja az urának — valóban elmerültem vala a confidentiában, mert mástól végére nem mehetvén, mindenekről magától kellett tudakoznom s egéáz ázívvel mutatta magát úgy maga* U. o. 1710 dec. 28. E levelében jelenti az urának Gelényesről : «Édesem, itt felettébb való lárma van, elfutott az egész nép. Eszenynél mondják az Eszterházy dragonyosit, hogy volnának, melyre nézve Keczer levelét vévén Munkácsról Csáky uram, ma hajnalban elfutának s arra nézve az egész föld fut. Én mindazonáltal, minthogy kegyelmed tudta ezen hirt s itt félelmesnek egy napi létemet nem mondta, ha lehet, megvárom itt. » Takáts : Szálai Barkóczy Krisztina. H