Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

Károly táján valahogy elvergődhetik, de a pestis terjedése miatt kénytelen volt először Kövesdre, aztán meg Egerre húzódni. Augusztus hó 5-én már Egerben volt s onnét irta az urának, hogy már helybe verte magát ; szállása bőséges és tisztességes ; ami dibdábság még kelll, megépítteti, ha itt marad.

1 A halál azonban Egerbe is elért. Augusztus 15-én már azt irja az urának, hogy a pestis miatt minden társalkodást elhagytak. <dtt, szivem, — irja — annyival irtózóbb most a pestis, mivel majd egy sincs, aki meggyógyuljon, valakire esik. De ezelőtt felénél is több gyógyult meg, melyre nézve, hogy irtózóbb ne volna az a szörnyű istenostora, tagadhatatlan ; de az hirek annyira nevelik, hogy már az álmom is kezdett bomlani, alig ijedt volt meg jobban az ifjú Tóbiás a haltul, hogy elnyeli egészben, mint én most.»

2 Bár az egri tartózkodást a pestis teljesen megrontotta, azért Barkóczy Krisztinát a városban mindenütt nagy szeretettel és 1 1710 aug. 5. «Tiszantul — írja az asszony — egész készséggel voltaka. 2 U. o. 1710 aug. 15.