Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

vén. Mivel amúgy is sok irigye volt a fejedelem udvarában, a kiliti vereség ezek­nek kapóra jött, hogy gyanúba keverhes­sék. Az is baj volt, hogy a kiliti táma­dásban Károlyi nagy anyagi kárt is szen­vedett. Fogatai, paripái, fölszerelése, drága ruhái, ékszerei stb. mind a német kezébe kerültek. Egész vagyon volt az, amit imigyen elvesztett. 1 Képzelhetjük Barkóczy Krisztina rémü­letét, mikor az ura veszedelméről értesült. Két szép levélben önti ki a bánatát. Fölötte érdekesek e levelek, mert nemcsak az asszony lelkébe engednek bepillantanunk, hanem fogékony és világos elméjére is fényt vetnek. ccRégen vádlódik a szivem — írja — hogy nem lesz jó vége az által­menetelnek, minthogy tudtam, hogy Haisz­ter valamikor akarja, akkor megyén által a Dunán. Azt is tudtam, hogy azt a föl­det nem hagyja; 2 azt is tudtam, hogy a Dunán hid nincsen és segítséghez semmit nem bízhattam, s meg áem foghatta ax 1 Károlyi feleségéhez írt levelében fölsorolja a dolgokat. Csupán az egyik fogatát hétezer forintra becsülte. 2 Természetes, mivel a Dunántúl elvesztése I. Lipótra végzetessé válhatott volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom