Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

óok iótentelenóégéért dög által verje á törölje ki hazánkbóh.

1 Barkóczy Krisztina folytonosan a dunántúli mozgalmakat forgatván elméjében, a jó híreknek nem igen mert örülni. Azon fáradozott, hogy az urát lebeszélje a dunántúli hadjáratról. Az okos asszony ritka előrelátással írja a férjének: «Nem kevés szívem dobogásával vagyok, s csak nehéz nekem, hogy oly veszedelemre adja kegyelmed magát. Hogyha veáztő felét fordítja az ember, óem innét meg Hem óegíthetik kegyelmedet, óem által nem jöhet, . . . s más a békességes földön nagy frissen uralkodik.))

2 Károlyi még kézhez sem vette e levelet, mikor a veszedelem, amitől a felesége annyit rettegett, bekövetkezett. A kiliti éjjeli támadásban Károlyi seregét meglepték s megszalasztották. Nem valami jelentékeny ütközet volt ez, de Károlyi azért mégis igen sokat vesztett benne. Először is csorba esett a ne1 Károlyi lvt. 1705 márc. 14. E levél egyes részeit Éble Gábor is felhasználta «Karolyi Ferenc gróf és kora» című müve 14. lapján. 2 U. o. célzás azokra a kuruc tábornokokra, kik békességes földön tétlenül mulatnak. (1705 márc. 23. Gelényes.) 9*