Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

tak ott fakadásnak, csak ilyenek nőttek és illatoztak ottan.* Barkóczy Krisztina maga is hangadó egyéniség ugyan, de szavának még nagyobb súlyt ad az a körülmény, hogy Károlyi Sándor grófnak a felesége. S mivel Barkóczy Krisztina azon ritka egyéniségek közé tartozott, akikhez kétszínűség sohasem fért, akiknek titkos gondolatuk, rejtett érzésük sohasem volt : ezernyi levele köztörténetünknek nemcáak legőázintébby de egyúttal legbecóeáebb forrááa iá. A magyar közélet minden ágával törődött ő, a magyar nép minden dolga iránt érdeklődött, irásai tehát a maga korának minden dolgára tanulságosak. Ismeretes dolog, hogy köztörténetünk minden változatossága mellett is azért oly száraz, mert az élet közvetlensége hiányzik belőle ; mert alakjai nyakig begombolózva nem olyanoknak mutatják magukat, * Megvetett, lenézett virágok ezek ma már a főúri nép szemében ! Jobbára a szegénység kertjébe szorultak s ott árváskodnak. Elmúlt már az az idő, mikor főúri asszonyaink is együtt éreztek a magyar néppel s együtt ápolgatták azokat a magyar szív-virágokat, amikből a nemzeti élet s a nemzeti műveltség legszebb koszorúja fonódott.