Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

uram egyet sem mer érdeme szerint büntetni. Rettenetes prédálást tesznek, mivel kevés hitele vagyon a vitézlő rend előtt. Felesége, gyermeke német kezébe lévén, most is nagy panasz van reá. Fenyegetik a Guti példájával, kit széllyel vagdaltak, mivelhogy Enyedre menvén a német, megvitték estvefelé a hírét s lehetetlennek mondta, s más nap már feljött volt. Hogy utánna mentek visszatértekben, úgy vették elő. Mégis vagy 160-ig valót levágtak benne. Máskint, ha előbb mentek volna, egy sem ment volna el talán. Az ilyet igen aprehendálják a hadak. Az enyediek kimentek elejikbe (t. i. a labancok eleibe), de nem volt haszon. Porrá tették s ölték a fejér népet is, az rácok kiváltképpen. De a szakmári (német) nem éget, mégis a majthényi malmokat csak felprédálta. Ollai uram jól viseli magát, mintegy másfél ezered magával volt, igen finom válogatott régi kurucokkal, hanem éppen az enyedi égetéskor nem volt ott. Több hadak eleibe ment volt. Már az mennyi ezek száma, még előttem nem bizonyos. Ezer arnotot mondanak, hogy jött volna s ötszáz kurucot újonnan a török a passusokon által nem bocsátott ugyan őket Takáts: Szálai Barkóczy Krisztina. 8