Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

tolta volna az ellenséget, rajok (t. i. a kurucokra) jővén emberi mód szerint oda lettek volna. De azután megint módot mutatott az Isten ő szent felsége. Ennek az iátentelen magyar nemzetnek óok gonoázáága iá ijeózt óokázorl De talán az Iáten talál egynéhány igazat, akiért megkegyelmez ! En azért édeá ózívem az kilencvenedik záoltárral biztatom magamat, hogy Iáten ázerencáéáóé teázi kegyelmed munkáját, á magát iá megtartja, minthogy tudom, hogy a közönóégeá haázonért* köpeti munkáját á az nyomorult ázegényeken való ázánakozáá vitte erre, á azoknak ázabaduláááért kíván fáradni az igaz ügy mellett. A mélt. fejedelem levelének párjából látom szíves indulatját ő nagyságának. Abban nem is kell kételkednünk, csak az Isten ő nagyságával együtt boldogítsa a hazát. Éppen most akarom elfoglaltatni az szakmári fiskális jószágot. Nincs panaszom, hogy instantiáimban mostanság megfogyatkoztam volna, minthogy helytelen dologért nem is instálok. Egyet-másomat Munkácsra fogom szálí* Közjóért.