Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

mint Ádámot Eva.» Ezt az állítást Barkóczy Krisztina levelei is megerősítik.

1 Károlyi Sándornak, alig hogy Rákóczihoz állott, a családját el kellett hagynia s hadba állania. A fölötte veszedelmes időkben szegény felesége tehát egészen magára maradt, ó vesztett legtöbbet, s mégis ő biztatta a harcra legjobban a férjét. A tíz évig tartó háborúban ez a gyönge nő egy percre meg nem ingott, s bár irtózott a vérontástól, s a háborút még a pestisnél is nagyobb veszedelemnek tartotta,

2 azért a kibontott zászló mellett mindvégig kitartott. Szíwel-lélek1 Thaly Kálmán Ocskay előszavában az ő szokott modora szerint ezen semmivel sem bizonyított és a valóval homlokegyenest ellenkező dolgokat írja : aönző indokok (! !), bécói udvar által megsértett hiuádga, a tapasztalt kicsinyeltetéóért éreztetni kívánt bosszúállás* vezette őt Rákóczi táborába. 2 ((Háborúval ijesztenek — írja egyik levelében — az háború nékem nagyobbnak tetszik a pestisnél.* Ugy látszik a leánya: Klára is így gondolkozott, mert egyik levelében ő is így ír : «Az hadakozást itten is rebesgetik, talán csak az porcióknak szaporábban való beszedéseért. Ha Istennek is úgy tetszenék, talán ennyi hadakozás ő felségének is elég volna.» (Mindkét levél a Károlyi nemzetség levéltárában van.)