Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
azonban sohasem ellenőrizték, hogy a városok az alapítványi pénzeket rendeltetésük szerint használják-e fel. A városoknál őrzött alapítványi tőkék felett, annak ellenére, hogy az alapítványok felügyelete a helytartótanács feladata volt, a pozsonyi kamara gyakorolt felügyeletet. Ezt a felügyeletet egy 1760. és 1766. évi rendelet is megerősítette. 220 Az alapítványi pénzek kezelését az 1770-es évektől kezdve a bécsi kamara is figyelemmel kísérte. 1776 júniusában utasította Kőszeg város tanácsát az alapítványi pénztárból kivett pénzek visszafizetésére. Ugyanez évben utasította az uralkodó a várost, hogy a jelenlegi bizonytalan kamat mellett kiadott 8683 Ft-os alapítványi tőkét a jövőben négy százalékos kamatra adja ki. 221 1776-ban Eperjes és Sopron város alapítványi tőkéjének kihelyezésével kapcsolatban az államtanács is négy százalékos kamatról beszél. 222 Az alapítványi pénzeket szomszédos nemesi birtokosoknak, illetve más városok polgárainak adták kölcsön. Egyházi bevételekről Székesfehérvárról van adatunk: 1773-ban a város 1375 Ft-ot vett be egyházi földekből, stólából és tizenhatodból. A város egyházi alapítványi pénzzel is rendelkezett, melyet kamatra adott ki. Erről számadást, jelentést nem adott. 223 C) VÁROSI FÖLDBIRTOKBÓL, BIRTOKGAZDÁLKODÁSBÓL EREDŐ BEVÉTELEK A megvizsgált városok bevételeinek csaknem egyötöde városi földbirtokból, birtokgazdálkodásból származott. Ezen belül szerepelnek a városi önkezelésü gazdaságok, majorságok, a városi erdő, legelő, halászat, vadászat és a városi falvak bevételei. Saját kezelésű gazdaságok, majorságok létesítésében városaink a nemesi birtokosok példáját követték. Míg ez a fejlődés a XVI—XVII. században csak egyes városokra volt jellemző, korszakunkra általánossá vált. A korábbi korszakkal ellentétben a XVIII. századi városi aliódiumok nem a városi jobbágyfalvak felszámolása, hanem földbirtok vásárlása vagy bérlete útján jöttek létre. Korszakunk a városi majorsági gazdálkodás létrehozásának és kiépítésének korszaka. Ezek bevételei a hétéves háború hatására az 1750—1760-as években kétszeresére nőttek, majd az 1770-es évekre ismét csökkentek. A majorsági bevételek, termények, bor, sör, pálinka, állatok, állati termékek eladásából tevődtek össze. Az alábbiakban néhány város majorságból származó bevételét adjuk: Város Év Ft % Lőcse 1702-1714 25 310,00 Breznóbánya 1736 120,00 11,76 Bártfa 1740-1753 1 595,27 S zékesfehérvár 1745 2 437,75 14,05 Nagybánya 1751 1 973,00 40,00 Esztergom 1760 1 063,25 13,94 Óbuda 1771 8 210,00 47,51 Szatmár 1780 890,00 9,36 220 HU p ro tokoll 1760. X. 20. fol. 392., továbbá CU F 41. (787.) 43/1766. febr. 19. foi. 3-6. 221 CU F 26. (528.) Subd. 3. 114/1776. jun. fol. 2, 23. 222 HHSta Staatsratprotokoll 1770. IV. k. Nr. 3885., továbbá Uo. 1776. II. k. Nr. 1437. 223 Székesfehérvár város levéltára. Levelezőkönyv. 1774. IV. 25.
