Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
török kereskedők jelentek meg. Pest után legnagyobb vásárai Debrecennek voltak, ezeken főleg a marha- és sertéskereskedelem volt jelentős. A pesti és debreceni vásárok mellett nevezetes vásárok voltak Ausztria és CsehMorvaország felé Győrben, Komáromban, 118 Sopronban és Pozsonyban; Szilézia— Galícia felé Kassán, Eperjesen, Bártfán, Késmárkon; Törökország felé Temesvárott, Újvidéken; a tengerpart felé Székesfehérvárott, Pécsett és Nagykanizsán. A bányavárosok piacain elsősorban gabona, kenyér és gyümölcs került eladásra. 119 Vásárt és hetipiacot Buszt és Bakabánya 120 kivételével minden város tartott. A város a vásárok alkalmával ellenőrizte az áruk minőségét, a mértékeket, a szabott árak betartását, illetve vásári bódékat adott bérbe, mérleg- és helypénzt szedett. Ez utóbbi az 1770-es évekig nem volt egységesen előírva; 1775-ben határozott az államtanács a mérleg- és helypénzek szedésének szabályozásáról. 121 Egyes helyeken megengedte a város, hogy a vásárok megnyitása előtt idegen kereskedők, esetleg olcsóbb áron árusítsanak, 10 óra előtt azonban senki sem kezdhette meg az árusítást. Ez a tilalom a szegényebb lakosok érdekeit szolgálta, mert megakadályozta, hogy egyes kereskedők az árakat felvásárlás útján felverjék. 122 1761-ben a helytartótanács hozzájárult ahhoz, hogy a vásárok előtt és után, esetleg néhány napig is, tiroli kereskedők a szegény népnek olcsó áron faolajat, mazsolát és egyéb konyhához való eledeleket kicsiben áruljanak. Az árusoktól behozott áruk, termények, kocsik után a vásárbíró meghatározott taxákat szedett. Ezért ügyelt a város arra, hogy vásáron kívül ne árusítsanak. 123 Zólyom városban, ha a vásáron idegen állatokat adtak el, állatonként két garast kellett fizetni. Külön fizettek a kereskedők a városi legelők használatáért. 124 A komáromi vásárbíró 1774-ben a kofáktól heti 2, egy kocsi gyümölcs után 12, nád, széna után 5, árpa, zab után 1, egy disznó és borjú után 5, egy pár liba után 1 dénárt szedett. 125 A város még abban az esetben is felügyeletet gyakorolt a vásár felett, ha a vásári bevételeket bérbe adta. A vásár- és piac jövedelem bérbeadását a környező megyékben ki kellett hirdetni. Selmecbánya város piacát 1755-ben évi 120 forintért adta bérbe, fenntartva magának a felügyeleti jogot. 126 Zólyom város piacjövedelme 1758-ban évi 75 Ft-ért volt bérbe adva. Ezt az alacsony bérleti díjat kivételnek kell tekintenünk, hiszen azt a piacjövedelem Zólyom városban is meghaladta. 127 A vásár- és piactaxa mellett külön kell beszélnünk az ún. újpolgár-taxákról, a városi tanács által újonnan felvett polgároktól szedett díjakról. A polgártaxa-bevételek a század első feléhez képest korszakunkban emelkedést mutatnak. Buda város 1712-ben 576, 1719-ben 394, 1728-ban 1337, 1732-ben 1098 Ft-ot vett be polgártaxákból. 128 A század második felében a város taxabevételeinek negyed része polgártaxákból származott. Székesfehérvár 1765-ben 31 új polgárt vett fel, ezek közül 14 fő fejenként 13, 17 fő fejenként £í 8 A század első felében Komárom vásárbevételei még nem voltak jelentősek. 1730: 2563, 1732: 2960, 1734: 25,96 Ft. (HU (793.) fol. 384—385.) 119 HOBVÁTH MIHÁLY: Az ipar és kereskedés története Magyarországon az utolsó század alatt. Buda 1840. 185—188. 120 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. IX. 17, és VIII. 31. 121 HHSta Staatsratprotokoll 1775. II. k. Nr. 1267. 122 Esztergom város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1746. VIII. 21. 123 CU F 26. (506.) Subd. 4. 1764. VII. 6. fol. 202. 124 Civ. F 28. 1758. XI. 13. 12 »CU F 26. (518.) Subd. 4. 152/1774. febr. fol. 36. 126 Civ. F 2. 1755. III. 25. 127 Civ. F 8. 1758. XI. 13. 128 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 73—74. 5 A szabad királyi városok 65
