Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása

tartását. A tanácsok a rendeletek szankcióit alkalmazták az azt megszegő alkalmazottaikkal szemben. Székesfehérvár város 1768-ban örök időkre kitiltotta a városi kancelláriából ifj. Nádallay Sándor járuinokot, mert az „sok intés után is magát meg nem becsülte, a napokban in publico irtóztató káromkodásokat tett".

82 A városi szaktisztviselők és alkalmazottak a városok társadalmában külön réteget jelentettek. Ez a réteg nem volt egységes, hiszen nagy különbség volt pl. a szakképzett számvevő és a szakképzetlen vásárbiztos között. Összekötötte őket azonban az a törekvés, mely a városi alkalmazásban felemelkedést, biztos, ha nem is minden esetben jól jövedelmező megélhetést látott. A városi tisztviselők és alkalmazottak elsősorban a helyi polgárok és lakosok gyerekei közül kerültek ki, igen kevés példa van arra, hogy a városok idegent alkalmaztak volna. II. József későbbi elképzelésének előfutára az az 1764. évi rendelet, mely rokkant katonáknak városi alkalmazásba való felvételét szorgalmazza.

83 82 Székesfehérvár város levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyv 1768. VII. 29. 88 Uo. 1764. VII. 10. 4 A szabad királyi városok 49