Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása
Város Év Ft Győr 1755 100 Debrecen 1755 100 Bazin 1757 40 Újvidék 1757 200 Bártfa 1756 40 Bakabánya 1756 30 Szeged 1767 130 Pest 1768 300 Kőszeg 1768 100 Bazin 1770 100 Zombor 1774 100 Kisegítőként az alszámadó (Győr 1755, 50 Ft) és a végrehajtók voltak a hadipénztár-számadónak alárendelve. Debrecenben 1755-ben hat végrehajtó fejenként 40 Ft, Kismartonban 1756-ban egy végrehajtó 15 Ft, Szatmárban 1768-ban egy végrehajtó 100 Ft, Pesten 1768-ban egy végrehajtó 200 Ft, Újvidéken 1776-ban két végrehajtó fejenként 55 Ft fizetéssel működött. Székesfehérvárott a fertályosmesterek mint a számadó segédjei működtek. Esküformájuk is ezt mutatja: „mindenekben a belső tanácsnak, a főbírónak, a kapitánynak és az adószedőnek parancsaira leszek figyelemmel, feketévé atyafiságot, haragot, szeretetet, barátságot és minden más tekintetet". 24 Önálló adóhivatal működéséről csak Pozsonyból vannak adataink. A hivatal személyi állománya 1775-ben következőképpen tagozódott: Személy Fő Ft Számadó 1 200 Tisztviselő 2 150 Tisztviselő 1 100 Segéd 1 50 Adókivető 1 20 A bécsi kamara utasítására minden városban külön-külön személyt kellett hadiés háziadó igazgatására beállítani. Városi tanácsos nem lehetett egyidejűleg adószámadó is. 1743-ban kamarai leirat kifogásolta, hogy Zólyom városában „senatoriales personae"-t választottak meg hadipénztár-számadónak. 25 A hadiadó-számadó — hasonló okokból, mint a városi kamarás — nem került az évenkénti tisztújításkor leváltásra, mert leváltása esetén a be nem szedett hátralékok utódjára maradtak volna. Egy kamarai leirat „káros szokásnak" nevezi 1763-ban azt az Eperjes városában kialakult szokást, mely szerint a hadiadó-számadó évenként leváltásra került. 28 A városi hadipónztár-számadók csaknem minden esetben teljes fizetésükkel kerültek nyugdíjba. 1775-ben teljes, 300 forintos fizetéssel ment nyugdíjba 38 évi szolgálat után pl. Pongrátz András pozsonyi adószámadó. A bécsi kamara leirata szerint ez nem lehet példakép a többi városi tisztviselő számára. 27 24 JUHÁSZ VIKTOR: Közlemények Székesfehérvár 1848 előtti közigazgatásából. Almanach. Székesfehérvár 1931. 162. 25 HU (776.) 1743. V. 25. fol. 366—473. 28 CU F 26. (505.) 1763. IX. 26. 27 CU F 26. (527.) Subd. 4. 108/1776. jan. fol. 3.
