Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon
úton. A város 1756-ban teljes felszabadítását kérte. Kérését a pozsonyi kamara véleményezése alapján elutasították. 12 évvel később, a város újabb kérésére, uralkodói leirat rendelte el a kérdés városi bizottsági ülésén való megvitatását. Az ülés jegyzőkönyvéhez mellékelték a város által beadott kérelmet. A város az 1756. évi elutasító döntésre válaszolva előadta, hogy a városi adósságok nem akadályozzák meg a bíráskodáshoz, igazgatáshoz szükséges összegek előteremtését. A város évente 10 000 Ft bevétellel rendelkezik, amit csak kevés város mondhat el magáról. Ez a bevétel csak növekedni fog, ha a város szabad királyi város lesz, mert a polgároktól különböző (mérték-, pénz-, visitâtio) taxákat szedhet. A város évente a kamara pénztárába megváltásként 12 000 Ft-ot tudna fizetni. Az összes telekre, földre, mely a földesúri adótól megszabadulna, egy bizonyos összeget lehetne kivetni. A város kérvényében ígéretet tett katonai előfogatok további állítására. Előadta, hogy a megyében ugyan két szabad királyi város is van (Zombor, Újvidék), ez azonban más megyékben (Pozsony, Sopron) is előfordul. Bács megye mezőgazdasági lakosságban gazdag, kézművesekben szegény — érvel a város —, ezért szükséges az iparosok számára letelepedési lehetőséget, szabad királyi várost teremteni. A gazdasági tanács 1776. november 30-i ülésén foglalkozott a város kérdésével. Véleménye szerint a város anyagi helyzete nem megfelelő a szabad királyi várossá emeléssel járó megnövekedett terhek viselésére. A pozsonyi kamara 1777. január 10-i ülésén ugyancsak elutasító álláspontot foglalt el, véleményét a bécsi városi bizottság is magáévá tette. Az uralkodó ennek ellenére 1779. március 4-én úgy intézkedett, hogy Szentmária kamarai mezővárost szabad királyi városi rangra kell emelni. A megváltási összeget igen magasan, 266 666 Ft-ban állapították meg. A kiváltságlevél évi 1000 Ft királyi censusról beszél, melyet a váltságdíj kifizetése után emelni kell. A városnak a környező pusztákat be kell népesítenie, katonai előfogatokat továbbra is teljesítenie kell. 59 Ezzel zárult a város több évtizedes harca a szabad királyi rang elnyeréséért. Hasonlóan ment végbe Pécs szabad királyi várossá emelése. Itt az akadályt nem kamarai elgondolások, hanem a földesúr, a püspök ellenállása jelentette, aki váltságdíjért sem volt hajlandó jogairól lemondani. Az uralkodó több alkalommal sürgette az 1768-ban elkezdődött ügy lezárását. Egy 1775 szeptemberében írt széljegyzetében maga mondja: „Mindenképpen elhatároztam, hogy Pécset szabad királyi városi rangra emelem. Ezért a kiküldendő biztosnak feladatul kell adni, hogy a módszerről és a hogyanról tegyenek jelentést." Végül is az uralkodó személyes közbelépésének volt köszönhető, hogy Pécs szabad királyi városi kiváltságot kapott. 60 A magyar városfejlődés egyik különleges vonása, melyre már Mályusz Elemér rámutatott, 61 a nemesek beköltözése és iparűzése városainkban. Ez a folyamat a XVIII. század első felében kezdődött el, nagyobb méreteket az 1740-es évektől kezdve öltött. A kormányzat támogatta a nemesek városokba való betelepedését, mivel így azt remélte, hogy legalább városi telke, háza, ipara vagy kereskedése után adózni fog. A városokba beköltöző nemesek legtöbb helyen azonban vonakodtak a városi közterheket viselni, sőt egyéb kiváltságaikat is igyekeztek fenntartani. Szinte áttekinthetetlen azoknak a forrásoknak a száma, melyek a városokban lakó nemes személyek és a városok között folyó vitákról számolnak be. Állandó vita forrása volt 69 CU F 26. (506.) Subd. 3. 1765. IV. 8. fol. 250. és CU F 26. (530.) Subd. 1. 104/1777. jan. fol. 133—137. 60 CU F 26. (510.) Subd. 6. 87/1768. jan. fol. 3. és CU F 26. (512.) Subd. 2. 79/1770. febr. fol. 25. 61 MÁLYUSZ ELBMÉB: A magyar polgárság a francia forradalom korában. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. Budapest 1931. 229.
