Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon
A szabad királyi városi rangra emelés már a tárgyalt korszak első évtizedében napirenden volt. Hosszas tárgyalások előzték meg, melyet az illető város által megbízott kiküldöttek folytattak a bécsi kamara tanácsosaival. A városi megbízottak határozott utasításokat kaptak a városok tanácsaitól a tárgyalások vezetésére. 1761 júliusában pl. Pozsega azért hívta vissza küldötteit, mert azok nem a tanács által megszabott tárgyalási vonalat követték. 49 Az eljárás az volt, hogy kikérték a pozsonyi kamara és az érintett földesúr vagy katonai szerv véleményét. A beérkezett értesülések után a fentebb említett magyar udvari kancelláriai és bécsi kamarai bizottság által előterjesztett javaslat alapján ezután maga az uralkodó döntött a városok szabad királyi várossá emeléséről. A döntést követően a magyar udvari kancellária kiállította a város számára a kiváltságlevelet, az új szabad királyi város becikkelyezésével azonban a következő országgyűlésig várni kellett. így a város — törvém^hozási jogainak kivételével — becikkelyezés nélkül, illetve azt jóval megelőzve, gyakorolhatta szabad királyi városi jogait. Ez volt a helyzet Győr, Komárom, Zombor, Újvidék esetében, melyek kiváltságlevelüket korábban megkapták ugyan, becikkelyezésük azonban csak 1751-ben következett be. 50 Ez a becikkelyezés nem ment zökkenők nélkül, mivel a megyék törvényhozási befolyásuk gyengülését látták a városok számának növekedésében és attól tartottak, hogy a felosztandó hadiadó alapja kisebbedik, s az adók, előfogatok és más közterhek a jobbágyokra súlyosabban fognak nehezedni. A becikkelyezést végül is csak a kancellár közbelépésére szavazták meg, aki azzal érvelt, hogy a már kiadott kiváltságleveleket a király tekintélyének csorbulása nélkül nem lehet visszavonni. 51 A szabad királyi várossá nyilvánítások különös súllyal jelentkeztek az 1764/65-ös országgyűlés után. Ezen az országgyűlésen nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarországi kincstári bevételeket az országgyűlés hozzájárulásával nem lehet jelentősen növelni, ezért a bécsi udvarnak más pénzforrások után kellett néznie. A szabad királyi városok számának növelése erre jó alkalmul kínálkozott, hiszen több szabad királyi város több királyi adót, gyors pénzbevételi lehetőséget jelentett — gondolunk itt elsősorban a felszabadításért fizetett borsos megváltási díjakra —, távlati elgondolásban pedig a hadiadó növelésének is alapjául szolgálhatott. Ez a magyarázata annak, hogy az országgyűlést követő években a városokkal, és nemcsak a szabad királyi városokkal való törődés a bécsi udvar magyarországi politikájában jelentős helyett kapott. E politika indítóoka ugyan a kincstári bevételek növekedésének előmozdítása volt — elsősorban katonai célokra —, a városok felszabadítása, kiváltságokkal való felruházásuk, falvak mezővárossá emelése azonban kedvezően hatott az érintett helységekre, melyek a földesúri, egyházi, katonai és kamarai fennhatóság alól felszabadulva további fejlődésük számára lehetőséget nyertek. A szabad királyi városok kérdése nagyobb súllyal 1767-ben egy uralkodói kézjegyben szerepelt, melyet ugyanaz év decemberében udvari leirat követett. A leirat elrendelte a szabad királyi városok számának felülvizsgálását és annak megállapítását, hogyan nyílna lehetőség egyes városoknak szabad királyi városi szintre emelésére. Az uralkodó maga írja, hogy szükséges lenne több szabad királyi város létesítése Magyarországon. Elrendeli, hogy a bécsi kamara üljön össze a magyar udvari kancelláriával annak megvitatására, 49 HU (911.) 1761. VII. 29. fol. 689. 60 HU (809.) 1784. I. 3. fol. 27. és HU Protokoll R. 1743. fol. 671. (XII. 5.) E. 1745. fol. 27. (I. 14.) A megváltási díjakat a pozsonyi Zahlamt szedte be: HU (775.) 1743. III. 2. fol. 13. és HHSta Ungarische Akten, F 251. 1744. II. 28. fol. 152. FIL HOBVÁTH MIHÁLY: Magyarország történelme. Budapest 1873. VII. k. 306—308.
