Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon
ket akkor is az uralkodó elé terjesztették, ha azok eltérőek voltak egymástól. 35 Az uralkodó, illetve 1765 után igen sok esetben József társuralkodó, 36 személyesen nézte át a felterjesztett közös városi bizottsági jegyzőkönyveket. Az uralkodó nagy figyelmet fordított a városi ügyekre. A jegyzőkönyvek széljegyzetei arról tanúskodnak, hogy el is olvasta azokat. A legtöbb esetben a bécsi kamara javaslatát hagyta jóvá. Vitás kérdésekben mindig a város, vagy a városok javára döntött. A jóváhagyott vagy esetleg megváltoztatott javaslatok a bécsi kamarához kerültek vissza, mely az uralkodói döntésről leiratban értesítette a pozsonyi kamarát. 37 A számadások, gazdasági jelentések mellett a legbővebb forrásanyagot a városokban lefolytatott kamarai vizsgálatok nyújtják az udvar várospolitikájáról. A vizsgálatot legtöbb esetben a városoktól, városi polgároktól beérkezett panaszok alapján rendelte el a bécsi vagy a pozsonyi kamara. A vizsgálat abból állott, hogy biztost vagy bizottságot küldtek ki a városba, mely huzamosabb ideig, hónapokig, sőt néha évekig a városban maradt, meghallgatta a polgárokat ós a tanácsosokat egyaránt. A tapasztaltakról jegyzőkönyvet vett és terjesztett fel a kiküldő kamarához. Különösen az 1764/65. évi országgyűlés után szaporodtak el a vizsgáló bizottságok, amikor a bécsi udvar fokozottabb mértékben fordult a szabad királyi városok felé. A korszakunkban lefolytatott vizsgálatok közül igen jellemző az 1765-ben Végh királyi jogügyigazgató által Pesten lefolytatott vizsgálat. A panaszok szerint a városi tanács az újonnan felvett polgároktól magas, 32 forintos taxát szed, nem törekszik kereskedők betelepítésére, a Duna-hidat kedvezőtlen feltételek mellett adta bérbe, a tanács tagjai városi kocsmákat bérelnek és vezetnek, állataikat a legjobb városi földeken legeltetik. A vizsgálatra kiküldött jogügyigazgató új instrukciót dolgozott ki a városok számára. 38 1773—1774-ben Szegeden folyt vizsgálat Jankó György városi számvevő feljelentése alapján. A városi számvevő szerint a városi számadások valótlan adatokat tartalmaznak, a hadiadót városi célokra fordítják. A számvevő felhívta a kamara figyelmét arra, hogy a város csak igen kis készpénztőkóvel rendelkezik annak ellenére, hogy számadásait évente jelentős haszonnal zárja. Megjegyzi a beadvány, hogy egyes mezővárosoknak több pénzvagyonuk van, mint Szeged városnak. A feljelentő 200 dukát jutalmat kapott, Bécsbe való utazását azonban nem engedélyezték. 39 1776-ban Selmecbányán folyt a városi pénztárban észlelt 7456 Ft hiány miatt vizsgálat. A vizsgálatot a főkamaragróf vezette, s 1776. március 6-án az udvari számvevő kamara is ülésezett ez ügyben. A vizsgálat alapján a pénztárban talált hiány miatt a korábbi városi kamarás vagyonának elárverezését rendelték el. A városban lakó csizmadiák a vizsgálat során kérték a városban tartózkodó főkamaragróf öt, hogy a város 500 forintot utaljon ki új iparház létesítésére, mivel eddigi házuk tűzveszélyes. 40 Ugyanebből az évből valók Modor város vizsgálati iratai. A polgárok panasza szerint a tanács a választott község tudta nélkül 18 600 forintos adósságot csinált. A városi adószedők a beszedett hátralékokat saját zsebükbe tették. A városi anyagszámadásokban a pozsonyi szám vevőhivatal a felülvizsgálat során hiányokat talált. Előfordult a városban, hogy a jegyző a bíró tudta nélkül a városi pénztárból pénzt utalt ki. A város adósságainak csökkentését a vizsgálóbiztos a faeladásban, a hegy35 EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai. Századok 1935. 560—561. 36 SCHÜNEMANN, K.: Die Wirtschaftspolitik Joseph II. in der Zeit seiner Mitregentschaft. MIÖG XLVII. k. Wien 1933. 14. 37 ROSENMANN, ST.: Staatsrecht des Königreiches Ungarn. Wien 1792. 359. 38 CU F 26. (516.) Subd. 3. 143/1773. jún. fol. 193. 39 Uo. fol. 208. és CU F 26. (519.) Subd. 1. 89/1774. marc. fol. 46—114. 40 CU F 26. (527.) Subd. 2. 161/1776. marc. fol. 56—114.