Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

által űzött ipart is. Ezt szolgálták azok a rendeletek, melyek a városokba beköltöző „manufacturisták" számára ingyen polgárjogot, mérsékelt iparűzési adót, házvételi jogot adtak. Az 1764. március 4-i rendelet szerint azok az iparosok, akik már a városokon kívül telepedtek le, életük végéig ott maradhattak, a jövőben azonban gondoskodni kell arról, hogy az iparosok a város falain belül telepedjenek le. Az 1776. március 30-i rendelet szerint az ügyes kereskedők, munkások, gyárosok, manufakturisták megélhetését meg kell könnyíteni.

4 A kormányzatnak az a törekvése, hogy a városokba gyárakat, manufaktúrákat telepítsen, nem talált visszhangra. Az alsó-ausztriai kormány már 1716-ban manufaktúrákat akart Kremsben létesíteni, és e célból a városi tanácstól kért véleményt. A tanács azt felelte, hogy a város nem alkalmas hely, mert nyersanyaga nincsen. 1763-ban a kormány újra próbálkozott Kremsben, de ezúttal is hiába.

5 1755-ben a bécsi városi tanács szegült szembe külvárosi gyárak alapításának. 1763. július 28-án az alsó-ausztriai kormány utasítást adott a városokban a selyemharisnya- és kalapgyártás előmozdítására. A bécsi harisnyakészítő mesterek tiltakozásul előadták, hogy városukban 64 mester és 60 legény van, az üzlet rosszul megy, 30 mester is elég lenne a szükséglet kielégítésére. Hasonló ellenvetést tettek a kalapgyártók is. A felső-ausztriai rendek arra való hivatkozással, hogy a gyárak alapítása lenyomná az árakat és az eddigi iparűzők elvesztenék tőkéjüket, ellenezték az iparosítást.

6 Az iparosításhoz képest fejlettebbek voltak az osztrák városok a kereskedelem — elsősorban a mezőgazdasági cikkekkel való kereskedelem — területén. 1748. július 1-én jelent meg a felső-ausztriai kereskedelmi pátens, mely betekintést enged a tartomány kereskedelmi viszonyaiba. A rendelet elmondja, hogy a háború — beszállásolások, átvonulások — miatt a tartományúri, közvetlenül a tartományúrnak alárendelt városok elszegényedtek. A városok felemelése érdekében a bor-, marha-, gabona-, lenvászon-, zsír-, nyersbőr- és szőrkereskedést a polgároknak kell folytatniuk. A három felső rendnek csak annyit enged meg a rendelet, hogy alsó-ausztriai termény- és bortizedüket házi szükségleteik fedezésére behozhassák és az ebből származó felesleget eladhassák. Olyan személyeket, akik polgárié vél nélkül kereskedelmi cikkekkel vámhelyet érintenek, a legközelebbi bíróságnak kell átadni.

7 A fenti kereskedelmi pátenst egészíti ki az 1764. évi ún. Kommerzialpatens, mely szerint a termelők kötelesek a kereskedőket áruval ellátni. Csak a manufaktúráknak engedte meg a pátens, hogy áruikat darabonként eladják, üzletet azonban nem nyithattak. Az 1776. március 30-i udvari határozat a városi tanácsok hatáskörét nagymértékben növelte, mikor megengedte, hogy kereskedelmi engedélyeket adjanak ki.

8 A kormányzat iparpolitikája elsősorban a belföldi iparcikkeket védte. A városi kereskedőket ez nem érintette kedvezően, mivel elsősorban külföldi áruk behozatalában voltak érdekelve. A kereskedők nemcsak a gyengébb minőség miatt vonakodtak a hazai árukat előnyben részesíteni, hanem mert a tőkeszegény belföldi manufaktúrák nem tudtak számukra hosszabb lejáratú hitelt nyújtani. Hogy az osztrák tartományok polgárai mennyire nem értették meg a hazai iparosítás jelentőségét, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a linzi kereskedők több alkalommal tiltakoztak a linzi gyapjúmanufaktúra gyártmányainak átvétele ellen, mert azok 4 Patentensammlung, F 26. 1763. dec. 31. Codex Austriacus. Wien 1777. VI. k. 114, 433. 549. és 818. 5 KEBSCHBAUMER, A.: Geschichte der Stadt Krems. Krems 1885. 427. 6 BEER i. m. 44—45. 7 Codex Austriacus. VI. k. 1748. jun. 1. 294. 8 HOFFMANN, A.: Wirtschaftsgeschichte des Landes Oberösterreich. Salzburg 1952. I. k. 426—427.