Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár második kötet (Sopron, 1891)

vendidissent et tradidissent iure perpetuo et irrevocabiliter in filios filiorum et heredum per heredes possidendam, utendam, tenendam et habendam. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes literas nostras privilegiales pendenti sigillo nostro consignatas medioque alphabeto intercisas prelibatis magistro civium et iudici ac iuratis ceterisque civibus predicte civitatis Soproniensis duximus concedendas. Datum decimo die termini prenotati, anno domini Millesimo quadringentesimo decimo octavo, honorabili viro domino Egidio preposito, viris discretis magistro Nicolao cantore, prefato Stephano custode, Johanne de Kysozko (így) decano ccterisque canonicis ecclesie nostre existentibus. Hártyán, fekete és vörös selyem zsinóron függő pecséttel ; eredetije Sopron sz. kir. város kárában Lad. B. 1. 10. Megvan ugyanott 11. sz. a. a csornai convent bizonyságlevele, mely szerint a convent Zsigmond királynak 1418. nov. 11-én kelt rendeletére a várost 1419. jnn. 24-én a birtokba beiktatta, kijelelt kir. emberek valának: Bartholomeus dictus Hognovar de Drausdarff, Nicolaus de Harka, Michael de Paznan, Mathias de Enyed, Petrus de Ker. Ugyancsak a város kárában őriztetik Lad. В. I. 8. ltári jelzet alatt »Hanus der Weyspacher* bécsi polgár és tanácsbeli levele, melyben magánpecsét alatt elismeri, hogy: «verchatifft hab meins rechten frein aigens daz mich anerstorben und angeerbt ist von meinem lieben Enn Hansen dem Agendorfer, mein dorf Chlingendorf genant bey Ödenburg, den erbern weysen Thaman dem Turnhofer dietzeit Burgermaister der Stadt ze Ödenburg, Niclasen dem Juding Richter, dem Rat und der gantzen Gemain daselbs

ff

. A levél kelt 1416. »des neachsten Samstag nach unser Frauen tag zu der Chündung*. 33. Zsigmond király Kanizsai István főispánnak meghagyja, hogy Felsőbazthi (Dasztifalu) Tamás és János birtokait adja vissza. Buda, 1418. jul. 30. Sigismundus dei grácia romanorum rex semper augustus ac Hungarie etc. rex, fideli suo viro magnifico Stephano de Kanysa, alias ianitorum nostrorum magistro, nunc vero comitatus Suproniensis corniti vei vicecomiti ipsius, salutem et gráciám. Dicunt nobis Thomas filius Nicolai et Johannes filius Michaelis de Felsewbazth, quomödo pridem in die videlicet festi beati Udalrici confessoris, Luca filio Stephani de Alsowbazth, qui alias Jacobum filium Pethew de dieta Felsewbazth fratrem ipsorum generacionalem interemisset, ipsos intra metas et in facie terre possessionis Eghazasbazth de ambulantes reperiente et armata manu furibunde agre-